„Az kizárt dolog, hogy idekanyarodjon egy busz három perc múlva” – mondom a bécsi külváros egyik félreeső domboldali mellékutcájában, miután az esti sötétben áttanulmányozom a menetrendet, és egy teremtett lélek nincs az utcákon. A busz persze másodpercre pontosan odakanyarodik valahonnan, merthogy Bécs továbbra is úgy működik, ahogy az ember elvárja […]
Korábban már írtam, hogy olvasgatom és jegyzetelgetem Ady Endre publicisztikáját.
Ha nem lennének ezek a kis fakkok és bennük a megannyi csodálatos kütyü, soha nem tudnánk meg, mire is van szükségünk az élethez.
Facebook oldalamon néhány órája kottyintottam el, hogy egyik kedvenc helyszínem a Gyöngyös patak partja.
Körbe lehetne járni ezredszerre is a Soros-kérdést és az éppen aktuális nemzeti konzultációt, de sok értelme nem lenne.
Innen a Wesselényi utcából úgy tűnik, porszemek vagyunk, akik nem értenek semmit, de ezt jól álcázzák.
Igen, a Behari-pékségről azt hittem, hogy az a „beleharapni” szó vicces rövidítése. Na és akkor mi van?
Most már tényleg nem mondhatjuk, hogy semmi jó nem történik Szombathelyen.
Két napja érkezett a hír: Londonban úgy döntöttek, kiteszik a szűrét az Ubernek. A döntés ellen fellebbez az amerikai cég, de ezzel együtt egyre több helyen tartják nemkívánatosnak ezt az új típusú taxis szolgáltatást. És, kapaszkodjatok meg, még az sem biztos, hogy teljesen alaptalanul.
