Nem akarom elkiabálni, de talán megoldottam.

Úgy emlékszem, hogy az autóm vásárlás után jó darabig nem volt gondom ezzel, de lehet, csak az idősíkok csúsznak össze, no meg az is igaz, az első években jóval kevesebbet használtuk a Mazda 3-at, már csak azért is, mert céges autók voltak a kezünk ügyében.

Aztán egyszer csak kiégett a tompított (H7), és mi úgy gondoltuk, nem nagy szám, megoldható ez otthon is.

Meg is oldottuk, de első alkalommal vagy egy órán keresztül bénáztunk, kínlódtunk az udvaron, amíg összejött.

Hiába, no, a japánok sok mindenre figyelnek, de a házi barkácsolást nem támogatják.

Aztán volt lehetőségünk alaposan begyakorolni a cserét, lefaragni az időt úgy 5-10 percre, ugyanis egyre gyakrabban égtek ki az izzók. Volt, hogy évente 3-4-szer is meg kellett bontani a fényszóróknál a cuccokat, ami elég bosszantó volt.

Bemutatom az autóm bal első lámpáját. Nem egyszerű az égőcsere.

Hogy mi volt az oka, nem tudom, minden fórum mást ír. Van, aki szerint a zötyögős vidéki utak, van, aki azt mondja, valami kis gebasz van az elektronikus rendszerben, mások szerint gyenge minőségűek az égők, nem az állandó használatra vannak tervezve.

Ehhez még annyi azért hozzákívánkozik, hogy az autóval háromszor-négyszer többet megyek, mint korábban, na és hogy a probléma valószínűleg nem csak az enyém, merthogy a szembejövő tíz autóból egynek-kettőnek ki van égve az egyik lámpája.

Egy évvel ezelőtt bukkantam rá az interneten a hosszú életű H7-es égőkre. Két darab Osram Ultra Life 2800 forint, ami mondjuk háromszor annyi, mint a „normál” izzó, de 4 év (!) garanciát adnak vele.

Hogy meddig mennek majd el valójában, azt nem tudom, mindenesetre egy éve nem kellett égőket cserélnünk, így már megérte a „befektetés”.

Gondoltam, elmondom nektek, hátha van közületek, akinek hasonló problémákon bosszankodik.

Amikor kiégnek az égők, frissítem majd a blogbejegyzést.