Két napja érkezett a hír: Londonban úgy döntöttek, kiteszik a szűrét az Ubernek. A döntés ellen fellebbez az amerikai cég, de ezzel együtt egyre több helyen tartják nemkívánatosnak ezt az új típusú taxis szolgáltatást. És, kapaszkodjatok meg, még az sem biztos, hogy teljesen alaptalanul.
Emlékeztek még a házunk előtti kisfákra? A végtelennek tűnő történet utolsó epizódját tavaly decemberben osztottam meg veletek.
Az Economist grafikája szerint az oroszok a korrupció, a kínaiak az erkölcsi hanyatlás, az angolok a bevándorlás miatt aggódnak a legjobban. És vajon mi van a magyarokkal? Bizony, ahhoz kattintonotok kell.
Azt hiszem, ezzel a dallal megint magamra maradok, de ez inkább lelkesít, mintsem lehangol.
Ha Szombathely véletlenül megkapja a címet, azonnal fel kell venni a kapcsolatot a pécsiekkel, hogy első kézből tudjuk meg, hogyan nem szabad ezt csinálni.
Mi az oka, hogy magánbeszélgetésekben még a kormányhívők is szapulják, de a közbeszédben az ellenzék is csak óvatosan kritizálja? Kétségkívül nem könnyű szétszálazni a történetet, de eljött az ideje, hogy megpróbáljam.
Ezeket a mémeket tettem fel a Facebookra augusztusban. Nehogy lemaradjatok valamiről.
A Kozel mellett a legtöbb magyar szupermarketben ezt a két cseh sört árulják. Összeereszettük őket, hogy megtudjuk, melyikkel csinálunk jobb vásárt.
„Vagy tíz éve készültem ide” – magyarázom mindenkinek, mire mindenki azt kérdezi, hogy „hozta-e a várakozásokat?”. Erre rendszerint azt válaszolom, hogy „nagyon is”. De nem egyszerű összefoglalni, mi ez az egész, szerencsére a fotók segítenek.
Csuklósbusszal érkezni Velencébe önmagában élmény. Na és az sem hátrány, ha félpénzből találunk szállást a szomszédban. Kérdés, hogy ezért milyen kompromisszumokat kell kötnünk.
