Nyugdíjba ment a kalandkedvelő, de mindig hazataláló szemüvegtokom


De megvan már utódja.

Tudom, hogy nem az én szemüvegtokom a legfontosabb történés az életetekben, no meg annyi izgalmas dolog történik a világban: celebek szerelmi élete, választások, balesetek – de ez most kikívánkozik belőlem.

Talán van közöttetek olyan, aki emlékszik még egy-két kalandra.

Tényleg csak a legemlékezetesebbeket idézem fel a számtalan elvesztésből, elhagyásból, elkeverésből.

Elég meredek volt, amikor lazán fennhagytam a tokot (és vele a szemüvegemet), a New York-Washington menetrendszerinti autóbuszon, hogy aztán egy kisebb csoda segítségével csak meglegyen.

Egy év múlva hasonló történt Budapesten. Akkor a komplett BKK ezt hajtotta, hogy a tok annak és rendje módja szerint visszataláljon hozzám.

De továbbra sem vigyáztam rá. Tavaly év elején kiesett biciklizés közben a kabátzsebemből, egy szombathelyi útkereszteződés aszfaltján landolt, ahol kb. egy órán keresztük kerülgették az autók, mire megmentettem a szerencsétlent. Semmi baja nem lett.

Azóta már hagytam el más helyeken is persze, például a szombathelyi McDonalds előtt egy padon, de viszonylag időben észrevettem és visszamentem érte, aztán meg egy hongkongi szálloda portáján, ott a recepciós vette észre és hozta utánam.

„Nagyon ragaszkodik hozzád ez a tok” – mondta egyszer valamelyikőtök.

De most vége a kalandok sorának, a rendetlenségem és fizikai igénybevétel miatt kissé megviselt tok a közelmúltban nyugdíjba ment. Nem veszítettem el, nem taposták szét az autók, köszöni szépen, jól van.

Egyelőre itt van mellettem az íróasztalon, aztán majd keresek neki egy végleges helyet. Igyekszem jó lenni hozzá, ha már korábban nem sikerült.

Amúgy megvan már az utódja is.

Kinyomoztam, honnan származott, és elballagtam abba a szombathelyi boltba, hogy veszek egy ugyanolyant. De szerencsére nem volt. Azt figyeltem meg, a jó dolgokat nem lehet ugyanúgy megismételni.

Viszont elmondtam a sztorit az eladónőnek, aki érdeklődve hallgatta a tündérmeséket idéző előadásom, majd nekiállt nagy lelkesen megkeresni az utódot.

Sok fiókot kihúztunk hiába, de amikor már majdnem feladtuk, előbukkant ez. Ami nagyon más, mint az elődje, de valami azt súgta: „megtaláltad!” Biztos, ti is éreztetek már ilyent.

Azóta ezt hordom magamnál – és felejtem rendszeresen itt-ott.

Fontos dolog a hagyomány.


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés