Ady Endre kompországa és a körítés


Korábban már írtam, hogy olvasgatom és jegyzetelgetem Ady Endre publicisztikáját.

A több mint ezer oldalas könyvből addig kb. háromszázat olvastam el, tegnap estig 45 bejegyzés került a kis noteszembe.

Eredetileg úgy terveztem, hogy majd szép lassan, komótosan, időrendi sorrendbe adagolom nektek ezeket az idézeteket, és majd mindenki issza az újságíró Ady Endre szavait, okulunk-tanulunk belőlük, a hasonlóan gondolkodók megerősödnek hitükben, a másként gondolkodók azonnal belátják tévedésüket, ezáltal a világ egy jobb hely lesz, ráadásul a rólam is kiderül, hogy milyen művelt és olvasott vagyok.

Aztán valahogy mégsem láttam neki megosztani veletek az előbányászott Ady-sorokat.

Azt nem mondanám, hogy megkopott a hitem, inkább azt, hogy realitásérzékem még nem veszett el teljesen; látom, amit ti is láttok.

Ez nem azt jelenti, hogy nem jönnek majd az Ady-idézetek sorban, mert szeretem végigcsinálni, amit elhatároztam, de a végrehajtásban némi módosítás lesz.

Ady Endre nagyváradi újságíró-kollegák között (1908)

Ady Endre nagyváradi újságíró-kollegák között (1908)

Például az, hogy felrúgván az időrendet most egy 1905-ös írást kivonatolok nektek. Tegnap este ütköztem be, és azért esett rá a választásam, mert ebben akadtam rá Ady sokat idézett mondatára, mely szerint:

“Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.”

Az idézet az Ismeretlen Korvin-kódex margójára című publicisztikából származik (Figyelő, 1905. április), némileg elvontabb, filozofikusabb és kevesebb konkrétumot tartalmaz, mint az átlag Ady-publicisztika, ám a lényeglátás és a stílus lenyűgöző, nem is beszélve a sorokban rejtőző jövendőlésekről és a mai párhuzamokról, melyek egyformán félelmetesek.

Na, akkor nézzük a kiragadott idézeteket.

“Tehát újból Európa ellen mentek, lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után: szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre.”

 

“Mi, fanyar igricek, azonban kiáltunk még egyet hozzátok. Omlásra készülő vérünket az egekig kiabáltatjuk föl: mit tettetek velünk? Mi komolyan vettük az Időt, mi 1896-ban komolyan 1896-ot írtunk, ti nem, ti csak 896-ot éreztetek akkor is. Meghurcolt benneteket ezer esztendő, át és átitatta véreteket kun vérrel, tatár vérrel, szláv vérrel, örmény vérrel, görög vérrel, germán vérrel, oláh vérrel. Ti már nem lehettek Koppányok s Gyulák, s ti Koppányok s Gyulák vagytok mégis.”

 

“Erős vagy te, Pusztaszer, erősebb vagy Jeruzsálemnél, erősebb vagy Babilonnál, erősebb vagy Rómánál, erősebb vagy Párizsnál. Légy hivalkodó: erősebb leszel Bécsnél is.”

 

“Minket kergettek előre, nem volt szabad hátranézni, meglátni, honnan megyünk robogva. Meglátni, hogy néhány Fáraóé ez az ország, hogy szennyes állati életben tartják a milliókat. A Fáraók azt akarták, hogy legyenek itt gúlák és piramisok. Vérét és idegét hordja össze néhány vak bolond: hivalkodjanak majd vele ők.”

 

“Tízezer ember előreszaladt, Európaivá vált idegben, vérben, gondolatban, kínban, szomjúságban. Egy túlfejlődött embertípus termett itt, mely előttefut a magyar társadalomnak száz esztendővel legalább. Ezek a szent kengyelfutók nem is álmodták, hogy sarkukban százezrek nincsenek.”

 

“Íme egyszerre zúgás, a kendőzött Ázsia lemossa az arcát, szája bugyborékol, s kiárasztja folyóit, melyeknek áradata szörnyűséges, mint a Jankcekiángé.”

 

“Turulok kerengnek a levegőbe, nyílzáport lőnek a Nap felé, támadásra készülnek a magyarok. Hányadikra, mióta a betűtanító olasz papokat koncolták?”

 

“Kompország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel, mi lesz ezekkel?”

 

“És látom az új áldozatot Hadúrnak, az új Gellért-papokat. Élén az új magyar társadalomnak állnak az ordító táltosok. Szomorú embereket vonultatnak el. Akinek a homlokán ott vigyázatlankodik a Gondolat, akinek a szemeiből új érzések máglyája világít, akire rábizonyul, hogy szívesen áldozott az Eszme idegen és ékes isteneinek: az elveszett. Azt belesüllyesztik a mélységes, a piszkos, az örvénylő árba. Ave Caesar, morituri te salutant. De a halál előtt hallgass meg bennünket Hunyadi János fia.”

A teljes írás


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
wpDiscuz