Velencei látogatás mestrei szállással: Tippek és tapasztalatok


Csuklósbusszal érkezni Velencébe önmagában élmény. Na és az sem hátrány, ha félpénzből találunk szállást a szomszédban. Kérdés, hogy ezért milyen kompromisszumokat kell kötnünk.

A Velence-élmény

Korábban már kétszer is jártam Velencében, amely annyira valószínűlenül szép, hogy még turistaipar csúcsra, sőt csúcson túlra járatása sem tudja tönkre tenni.

Első alkalommal reggeltől estig voltam itt, Tronchettós parkolással, aztán két éve egy kétnapos konferencián, nulla perc szabadidővel.

Velence, Grand Canal

Velence, Grand Canal

Most a Velencei Biennéléra készültünk, és valami szállás kellett. Először gyanútlanul megnéztem a konferenciáról ismert, amúgy remek helyen levő hotelt, mondván, kissé középszerű, kopottas, gyűrött, de ezért bizonyára megfizethető. De amikor megnéztem az árakat, láttam, hogy ez nem az én ligám. És hasonlóan sokkoló volt a többi velencei szálloda főszezoni árazása is.

A Mestre-élmény

Így jutott eszembe Mestre mint alternatíva. A város Velence szárazföldi „nyúlványa”, innen indul a történelmi szigetre a 3 kilométer hosszú „híd”, itt vannak a gyárak, dokkok, cégek és bevásárlóközpontok, itt a reptér és az autópálya.

Szóval csupa prózai dolog, viszont a szállásárak is ehhez igazodnak, ám itt vagyunk Velence szomszédságában, van belőlük bőven.

Mestre belvárosa

Mestre belvárosa

Megnéztem a belvárost Google Street View-n, annyira nem kápráztatott el, de mivel egy kellemesnek tűnő háromcsillagos szállást találtam elfogadtató áron, Mestre mellett döntöttem, mondván, úgysem sokat leszünk ott.

Nos, összességében jól döntöttünk, és nemcsak a takarékosság miatt. Mestre kellemes helynek bizonyult, ahol – a nagy turistamágnesekkel ellentétben – kicsit bepillanthatunk az olasz mindennapokba is.

Mestre, Fő tér

Mestre, Fő tér

Közlekedés Velencébe és Velencében

Bármennyire is rendben van Mestre, önmagáért valószínűleg eszünkbe sem jutna idejönni. Szóval a legfontosabb, hogy hogyan jutunk be innen Velencébe.

Nos, három verzió van. Első: a vonat 1,25 euróért visz be a szigetre. Ezt nem próbáltuk. Második: beülünk az autóba és a velencei parkolóban (Tronchetto) hagyjuk azt. Itt 5 és 24 óra közötti parkolásért 21 eurót hagyunk itt.

Mi a harmadik verzió, a buszos helyijárat mellett tettük le a garast.

Mestrében villamosok is járnak

Mestrében villamosok is járnak

Egy buszjegy 1,5 euróba kerül, amivel 75 percet utazhatunk. Ennyi idő alatt még átszállással is bőven beérünk Velencébe, akárhol is van a szállásunk. A belvárosból amúgy cirka 20 perc az út a Piazzale Romáig, minden közút végállomásáig. Élménynek amúgy elég érdekes csuklósbusszal érkezni a világ talán legromantikusabb turistaközpontjába.

A mestrei tömegközlekedést villamosok is segítik, erre ugyanúgy a buszjegyek érvényesek.

A rendszer egyébként egyszerű. A buszjegyeket (melyeket mi a hotel recepciójánál vettük) a felszállás után érvényesíteni kell, azaz elhúzni egy kis szkenner előtt. Amikor kivillan a zöld lámpa, onnan van 75 percünk az utazásra.

A szállodánktól 10-20 percenként indultak a helyijáratok a szigetre.

Részben ide tartozik a Velencében történő mozgás is. Ezt továbbra is vízibuszokkal (vaporetto) oldja meg a város. Az eszköz roppant jó néz ki a fotókon, a valóság viszont elég prózai. Az még hagyján, hogy a sorozatos kikötések miatt lassú és néha egy gombostűt nem lehet leejteni rajtuk, de az áruk is húzós: 7,5 euró egy menet.

Többek között ezért is próbáltuk ki, hogy két napig mindenhova gyalog megyünk. Tapasztalatunk szerint egy jó cipővel, átlagos fizikai kondícióval és némi kitartással minden lejárható: a Piazzale Romától a sziget déli csücskén levő biennéáléhoz egy óra alatt szépen le lehet sétálni.

Aki viszont vaporettóban gondolkodik, érdemes megfontolnia a 20 eurós 24 órás vagy a 30 eurós 48 órás jegyet. Ezek ugyanis nemcsak a buszokra, hanem a vízi közlekedésre is feljogosítanak. (A „velencei BKK” menetrendje, árai és kiváló úttervezője itt található.)

Mestre este

Egy mestrei szállásnak kétségkívül megvan az a hátránya, hogy nem tudunk vele eldicsekedni vele ismerőseinknek, és a szállodánk ablakából készített fotók sem kívánkoznak a képeslapokra vagy a  Facebookra.

Mestre, kilátás a szállodaablakból

Mestre, kilátás a szállodaablakból

Cserében viszont 100 százalék Olaszországot kapunk.

Ha este kimozdulunk, az asztalunkat nem koreai és amerikai turistákkal, hanem helyi családokkal osztjuk meg, és szinte zéró az esélye, hogy valami turistalehúzó helyre csöppenünk be, mert hát az utcákon nem nagyon mozgolódnak a turisták.

Kellemes helyek sora a belvárosban, az árak valamivel Velence alatt

Kellemes helyek sora a belvárosban, az árak valamivel Velence alatt

A 90 ezres Mestre belvárosa nem kimondottan történelmi hangulatú, de a Piazza Ferretto nevezetű főtér és környéke kellemes, takaros hely, jó nevű butikokkal, megannyi étteremmel és borozóval.

A recepciósaink több helyet is ajánlottak, melyek közül mi a Kofler nevezetű pub-pizzériába mentünk be először, hogy aztán visszatérjünk ide.

Árban – hasonlóan a többi mestrei vendéglátó-egységhez – nem sokkal olcsóbb, mint Velence, viszont nagyon korrekt pizzákat és söröket kapunk. Az előbbieket 8-10, az utóbbiakat 5 euró körüli áron.

Ha nem csak három éjszakát vagyunk itt, talán részletesebben is megnézzük a várost, így viszont csak néhány esti sétára futotta az időnkből és az energiánkból.

Amúgy a szállások zöme az állomás és a belváros között van. Az előbbitől talán gyorsabb és egyszerűbb a közlekedés Velencébe, de ha számít a lakókörnyezet, a belvárosban nagyobb lesz a komfortérzetünk.

Kapcsolódó írás:

Szállodateszt: Hotel Adria (Mestre)


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés