Személyes történelem
Ingyenes, nyilvános vécé a szombathelyi Fő téren: Jaj, csak el rontsuk!
Ti is tudjátok, hogy vannak napok, amikor csendesség költözik a szívbe, megbékélünk a sorssal, rájövünk, hogy nem lázadni kell, hanem örülni annak, hogy lehetünk, éppen itt és éppen most.
Ha csak a Batthyányi teret nézem, alakulnak a dolgok
18 és 20 évesesen elég gyakran utaztunk Budapestre barátommal. Különösebb célunk nem volt, csak a fővárosban valahogy tágasabb volt a levegő.
Napi reklám: A Park Centerbe költözik a szombathelyi Fressnapf
Ebben a posztomban példaszerűen keveredik a közszolgálatiság és a reklám.
A mi utcánk a Brexit és az Eb árnyékában
Az események folyamatosan eszkalálódnak, annyira, hogy már a lökhárítóm is bánta.
Esti zenehallgatás: Red Hot Chili Peppers: Californication
Nem látszik rajta, de annak idején sokat kínlódtak rajta a zenészek. Végül csak összejött.
A horvát ultrák balhéjáról jut eszembe az a hölgy
Persze, izgalmas, hogy melyik előadás kapta az idén pécsi POSZT nagydíját (Kecskeméti Katona József Színház: Macska a forró bádogtetőn) vagy hogy Münchenben egy zenei fesztivállal tisztelegnek majd Bartók Béla előtt (olyan szólistákkal mint Vlagyimir Jurovszkij vagy Valerij Afanaszjev), de attól tartok, ezekben a napokban valamivel jobban mennek a fociról szóló […]
Korea-térképek kis zászlócskákkal
Kertész Imre K. dosszié című beszélgetős életrajzregényét egy budapesti oda-vissza vonatút alatt tudtam le. Becsületesen bevallom, ahogy az amúgy kiváló Sorstalanságra nem jutott volna eszembe Nobel-díjat adni, úgy valószínűleg ezt a könyvet sem olvastam volna el a Nobel-díj nélkül, de ettől függetlenül Kertész kétségkívül nagy író, és ami a K. […]
Pótcselekvési maraton a Fő téren
Ahogy szinte minden nap, tegnap is átnyargaltam a Fő téren, és nyargalás közben a látóterembe kerültek ezek a sátrak.