A mi utcánk a Brexit és az Eb árnyékában


Az események folyamatosan eszkalálódnak, annyira, hogy már a lökhárítóm is bánta.

A magyar focicsapat diadalmenete és az angolok vicces öntökönszúrása árnyékában az önző világnak mit számít az, ami a mi kis szomszédságunkban történik.

Az utóbbi napok izgalmainak három legfontosabb helyszíne.

Az utóbbi napok izgalmainak három legfontosabb helyszíne.

Magunkra maradtunk mindazokkal a nem mindennapi izgalmakkal, ami szombathelyi Wesselényi és Vörösmarty utca között történnek.

A történet már több hónapja elkezdődött, amikor is a szomszédos háztömb egy vészjósló figyelmeztető üzenetet ragasztott ki az átjáróban, mely szerint azt ők márpedig lezárják.

Erről az átjáróról van szó.

A mi kis átjárónk

Egyik lakóval akkor beszélgettem, és mintha valami olyasmit mondott volna, hogy szeretnék, ha az önkormányzat is beszállna a csinos, de romlásnak indult kis alagút felújításába, mondván, azt a fél város használja.

Fel is készültünk a nagy zárásra. Még egy fickó is jött valahonnan, aki kivágta a fémoszlopot az átjáró melletti gyalogút közepén (amit a mi telkülről választottak le sutyiban és cselesen annak idején, de ez másik történet), hogy az autók majd ott bújnak át, de a lezárásból mégsem lett semmi. Akkor.

Most ugyanis egy napon váratlanul mégis lezárták.

Egyik napról a másikra csinos sorompók kerültek a tömb mindkét oldalára.

Ez a látszólag apró lépes elég nagy kalamajkát okozott, ugyanis a Vörösmarty út felől csak bejönni lehetett a tömbbelsőbe, kimenni már nem, mert onnan egyirányú volt a forgalom.

Bejárat a Vörösmarty utca felől

Bejárat a Vörösmarty utca felől

Szerencsére a vasoszlop már nem volt meg, így araszolva a gyalogúton mégis ki tudnak jönni a tömbbelső csapdájába esett autók.

Hogy mennyire szerencsés a falak között centizgetni, gyalogosokkal, babakocsikkal és kerekes székekkel szembe menni a szűk részen, az más kérdés.

A mi kis átjárónk

Most itt történik a közlekedés. Középen az egykori vasoszlop helye.

Talán ezt felismerve, a tömbbelső túlsó, Vörösmarty utca felőli oldalán is közbeavatkozott valamilyen hivatal. A behajtani tilos tábla fejére – mint az elrabolt milliomosoknak a hollywoodi filmekben – sötét zacskót húztak, így most már arrafelé is ki lehet bújni, már ha valaki bevállalja az orosz rulettet, hogy a keskeny kis úton szembemegy a Vörösmarty út felől érkező gyanútlan autókkal.

Elvileg ez is kétirányú most. Tudtommal még nem történt baj.

Aki bekanyarodik a Vörösmarty útca felől, az ide érkezik. Elvileg ez is kétirányú most.

Eddig, úgy tudom, még nem történt baj.

Jelenleg állóháború van, a frontok megmerevedni látszanak, valószínűleg az első balesetig.

Ami majdnem be is következett, tanúsíthatom.

Az egyik autóban ugyanis én ültem.

A Wesselényi felől jöttem, balra kihúzódtam az alagút előtt, majd a szokásos módon ráfordultam a kapunkra. Történetesen a kerítés melletti kis átjáróban egy autó bukkant fel, ahhoz képest, hogy ki kellett centiznie a helyet, elég nagy svunggal.

Reflexeim működtek frankón, megálltam időben, kissé dobogó szívvel tolattam hátra, hogy kiférjen.

Vészjósló csattanás, roppanás, hátulról.

Én, szamár, beletolattam a szomszédos tömb egyik fém parkolózárjába vagy mibe.

Konkrétan ebbe.

atjaro_014

És ez lett a végeredmény.

atjaro_001

No nem a világvége, de olyan nagyon nem hiányzott.

Az események péntek délelőtt tovább eszkalálódtak.

Miközben a világ a Brexiten hüledezett, a házunk sarkánál megjelentek a Szova szakemberei, és trükkösen egy megállni tilos táblát tettek ki a sarokra; feltehetőleg így akarják az átjárón parkoló autókat megregulázni.

atjaro_004

Részben jogos.

No de a tábla be van forgatva, így az utcából nem látszik, csak az éle, és aki ráfordul, az már nem figyeli mi van a magasban.

Erre utal, hogy az autók egyelőre ugyanúgy parkolnak, mint korábban.

Gondolom, hétfőtől indul útjára a bírságkombájn, úgyhogy ezennel figyelmeztetek a változásra minden ingyenes belvárosi parkolóhely-vadászt.

Szóval nem kell Angliába vagy Franciaországba menni egy kis izgalomért.


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés