Az események folyamatosan eszkalálódnak, annyira, hogy már a lökhárítóm is bánta.

A magyar focicsapat diadalmenete és az angolok vicces öntökönszúrása árnyékában az önző világnak mit számít az, ami a mi kis szomszédságunkban történik.

Az utóbbi napok izgalmainak három legfontosabb helyszíne.

Magunkra maradtunk mindazokkal a nem mindennapi izgalmakkal, ami szombathelyi Wesselényi és Vörösmarty utca között történnek.

A történet már több hónapja elkezdődött, amikor is a szomszédos háztömb egy vészjósló figyelmeztető üzenetet ragasztott ki az átjáróban, mely szerint azt ők márpedig lezárják.

Erről az átjáróról van szó.

Egyik lakóval akkor beszélgettem, és mintha valami olyasmit mondott volna, hogy szeretnék, ha az önkormányzat is beszállna a csinos, de romlásnak indult kis alagút felújításába, mondván, azt a fél város használja.

Fel is készültünk a nagy zárásra. Még egy fickó is jött valahonnan, aki kivágta a fémoszlopot az átjáró melletti gyalogút közepén (amit a mi telkülről választottak le sutyiban és cselesen annak idején, de ez másik történet), hogy az autók majd ott bújnak át, de a lezárásból mégsem lett semmi. Akkor.

Most ugyanis egy napon váratlanul mégis lezárták.

Egyik napról a másikra csinos sorompók kerültek a tömb mindkét oldalára.

Ez a látszólag apró lépes elég nagy kalamajkát okozott, ugyanis a Vörösmarty út felől csak bejönni lehetett a tömbbelsőbe, kimenni már nem, mert onnan egyirányú volt a forgalom.

Bejárat a Vörösmarty utca felől

Szerencsére a vasoszlop már nem volt meg, így araszolva a gyalogúton mégis ki tudnak jönni a tömbbelső csapdájába esett autók.

Hogy mennyire szerencsés a falak között centizgetni, gyalogosokkal, babakocsikkal és kerekes székekkel szembe menni a szűk részen, az más kérdés.

Most itt történik a közlekedés. Középen az egykori vasoszlop helye.

Talán ezt felismerve, a tömbbelső túlsó, Vörösmarty utca felőli oldalán is közbeavatkozott valamilyen hivatal. A behajtani tilos tábla fejére – mint az elrabolt milliomosoknak a hollywoodi filmekben – sötét zacskót húztak, így most már arrafelé is ki lehet bújni, már ha valaki bevállalja az orosz rulettet, hogy a keskeny kis úton szembemegy a Vörösmarty út felől érkező gyanútlan autókkal.

Aki bekanyarodik a Vörösmarty útca felől, az ide érkezik. Elvileg ez is kétirányú most.

Eddig, úgy tudom, még nem történt baj.

Jelenleg állóháború van, a frontok megmerevedni látszanak, valószínűleg az első balesetig.

Ami majdnem be is következett, tanúsíthatom.

Az egyik autóban ugyanis én ültem.

A Wesselényi felől jöttem, balra kihúzódtam az alagút előtt, majd a szokásos módon ráfordultam a kapunkra. Történetesen a kerítés melletti kis átjáróban egy autó bukkant fel, ahhoz képest, hogy ki kellett centiznie a helyet, elég nagy svunggal.

Reflexeim működtek frankón, megálltam időben, kissé dobogó szívvel tolattam hátra, hogy kiférjen.

Vészjósló csattanás, roppanás, hátulról.

Én, szamár, beletolattam a szomszédos tömb egyik fém parkolózárjába vagy mibe.

Konkrétan ebbe.

És ez lett a végeredmény.

No nem a világvége, de olyan nagyon nem hiányzott.

Az események péntek délelőtt tovább eszkalálódtak.

Miközben a világ a Brexiten hüledezett, a házunk sarkánál megjelentek a Szova szakemberei, és trükkösen egy megállni tilos táblát tettek ki a sarokra; feltehetőleg így akarják az átjárón parkoló autókat megregulázni.

Részben jogos.

No de a tábla be van forgatva, így az utcából nem látszik, csak az éle, és aki ráfordul, az már nem figyeli mi van a magasban.

Erre utal, hogy az autók egyelőre ugyanúgy parkolnak, mint korábban.

Gondolom, hétfőtől indul útjára a bírságkombájn, úgyhogy ezennel figyelmeztetek a változásra minden ingyenes belvárosi parkolóhely-vadászt.

Szóval nem kell Angliába vagy Franciaországba menni egy kis izgalomért.