Házi gyártású mémjeim az Elios-ról, a választásokról, kátyúkról és egyéb dolgokról
Az utóbbi időben ezeket gyártottam le a Facebookra, és most közkinccsé teszem őket itt a blogon is.
Az utóbbi időben ezeket gyártottam le a Facebookra, és most közkinccsé teszem őket itt a blogon is.
Ebben a posztomban példaszerűen keveredik a közszolgálatiság és a reklám.
Ha minden igaz, ezeket csak a Facebookra tettem fel, holott a nagyközönségnek is joga van látni őket. Nem mintha, de mégis. Szóval az én kicsi mémjeim szerint ilyen volt 2016. januárja.
1. Beköltözött a kertünkbe egy „jugoszláv folytonérő”. A piacon az eladó azt mondta, ez a neve ennek a paradicsomnak, amely egy cserépben várja a folytonérését. Mi is várjuk. 2. A kisfánk szép nagyra nőtt az utóbbi években. Ezt ismerte fel ez a madár is, amikor délután leszállt az egyik ágra. […]
Fordítás:
„Kérjük, tudomásul venni, hogy a macskatej nem a macskáktól jön.”
Nyelvtani tanulság:
1. Azok a segédigék a tagadásban és kérdésekben!
2. Ha az összes macskára (kutyára, emberre, házra, kínai ételre vagy akármire) vonatkozik valami, akkor az angol – ellentétben a magyarral – nem használ névelőt.
Általános tanulság:
1. Csak látszólagosan felesleges a kiírás, az emberi hülyeséget nem lehet alulbecsülni.
2. Ha jól, látjuk, a tej ára kb 800 forint. Ennyi pénzért jöhetne akár a macskákból is.