könyv
Mit vitt el tőlem David Bowie?
Amikor valaki meghal, általában magunkat gyászoljuk. Azt, amit elvitt belőlünk végérvényesen Odaátra ez a valaki.
Azt hiszem, egy darabig most nem olvasok Moraviát
Vigyázat, könyvről szóló bejegyzés! Csak akkor kattints-görgess, ha érdekelnek az ilyen felesleges dolgok. Alberto Moravia 1954-ben napvilágot látott, „A megvetés” című regénye fókuszálhatna akár a fenti figyelmeztetéssel kapcsolatos jelenségre is, azaz arra, ahogy az úgynevezett tömegkultúra megöli az úgynevezett elitkultúrát. (Lám-lám, már ezek a definíciók is régimódiak, nehezen értelmezhetők.) A […]
Sopron és a karakterfiókok regénye – Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok
Több hónapja befejeztem, azóta dobálódik az íróasztalom közelében. Először nem akartam írni róla, mondván, nincs szezonja, és nekem sincs szezonom rá. Aztán mégiscsak nekiálltam pötyögni. Ez lett belőle. Emlékszem egy régebbi, szombathelyi író-olvasó találkozóra. Az azóta elkótyavetyélt privatizált Művészetek Házában ültünk, az asztal egyik oldalán a Magvető Kiadó néhány sztárírója, […]
Könyvhét
Talán ha Budapesten laknék. Akkor még az is lehet, rámozdultam volna valamilyen könyvheti programra, beszélgetésre, felolvasásra, hasonlóra. De az is lehet, ott sem. Az irodalommal az a gond, vagy éppen az benne a jó, hogy csuda intim dolog. Legalábbis számomra. Én vagyok és a könyv, ketten együtt, nincs szükség ott […]
A tűzzel játszó lány és a krimivel játszó fiú
Ritkán iszom sört, de hétvégén a napfényes, szeles reptéren például kimondottan jólesett a soproni első néhány kortya, még a műanyagpohár ellenére is. Ritkán olvasok lektűrt, de néha kimondottan jólesik, mi több: kívánom. Egyetlen kritérium, hogy jól megírt legyen, mert arra kényes vagyok. Szinte olvashatatlanul igénytelennek találtam a Dan Brown –könyveket, […]
Moravia csókja
Ahogy észrevettem, nem voltam egyedül azzal a tízes éveim végén, a húszas éveim elején, hogy szerettem volna választ kapni az „az élet nagy kérdéseire”. Így aztán faltam a nagy, filozófiai tárgyú könyveket, de minél inkább beleástam magam más emberek gondolataiba, annál inkába látszott elbizonytalanodni minden, világ csak nem akart összeállni […]
Mielőtt leírtok valamit
„A tőkés fejlődés belső ellentmondásai elsősorban a négerkérdésben jelentkeznek” – írja a polcomról lekapott kétkötetes, keményfedeles és gusztusos A színház világtörténete könyv az Egyesült Államok című fejezetének első oldalán. Én meg azonnal becsukom a vaskos, irgalmatlan nagy kutatómunkával összerakott kötetet, és újfent megállapítom, hogy egy írástudó milyen könnyen tud magából […]
Párhuzamos világok
Bármilyen meglepő, a számtalan, isten tudja hány tucat milliárdból fenntartott közszolgálati csatorna között olyan is van, ami filmeket ad. A Duna tévében még dolgoznak olyanok, akinek van némi ízlése, és a büdzséből alkalmanként kiszorítanak egy-két korábban készült alkotást. Merész húzás, ugyanis ezeknek az ára akár a több száz dollárt is […]
Az én Amerikám
Amerikáról megannyi kép él bennünk. Van a világuralomra törő szabadkőműves, van az elbutult, elhízott Amerika, van a világ cowboy-csendőre, a Hollywood, az iPhone és az innováció Amerikája, a New York-i felhőkarcolók, a kosárlabda, nagy autók, Las Vegas, az egészségügy csődje és diadala, és még annyi egyéb. Ezekben a napokban például […]