könyv


Egy baloldali írót találtam

“mindegy hogy almát körtét csak érezni hagyom hagyom mindegy hogy mit mondasz de azt mondd nagyon nagyon nagyon nagyon” 30Y – Éjjel Emlékszem, Nagy Lajos nevével először az általános iskolában találkoztam. Osztálytársam, D., egyik nap egy olcsó könyvtár könyvet hozott magával, a pad alatt olvasta, és annyira nevetett rajta, hogy […]


Na, túlvagyok életem első skót krimijén is

„Géza, most ki volt a gyilkos? Az, aki a sertéshizlaldában fehér köpenyben mászkált?” „Nem, Paula, a még a híradóban volt.” (Emlékezetből, és biztos nem pontosan a Mézga család egyik epizódja) Nem vagyok krimiolvasó. Nincs semmi bajom a könnyű műfajjal, főleg ha az jól megírt, de valahogy nem okoz szellemi izgalmakat, […]


Fények és árnyékok – Háy János: Napra jutni

Emlékszem, huszonévesen milyen magabiztosan írtam festményekről, lemezekről, könyvekről és mindenről. Most meg e vacak kis blogbejegyzés kapcsán azon tipródom – rám jött az éjszakai kishitűség? -, hogy eleget olvastam-e Háy Jánostól ahhoz, hogy akár egyetlen mondatot is írjak ide. No nézzük csak. Az biztos, hogy első könyvem tőle a Xanadu […]


A prózai Cosa Nostra

Este az ágyban a kislámpám fényénél kizárólag szépirodalmat olvasok. De előtte, mondjuk a 22-24 órás sávban újabban rákaptam, hogy a nappaliban belesüllyedjek a karosszékbe és valami szárazabb szakirodalmat lapozgassak. Ilyenkor random módon lekapok a polcról valamit, legyen az irodalomtörténet, képzőművészet, zene vagy bármi, hogy aztán átfussak belőle egy-két kiragadott fejezetet, […]


Könyvforgalom (1997-2013)

Ezekben a napokban zajlik XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Ennek apropóján publikálta pénteken az MTI az alábbi grafikát. Amint a mellékelt ábra mutatja, a legnagyobb éves könyvforgalom 2008-ban volt (67,6 milliárd forint), azóta csökkennek az eladások. Igazából rémisztő számomra a 2012-es és a 2013-as forgalom közötti különbség. Nem akarok itt olcsópoénkodni […]


Ady Endre prózája beérett a korral

“Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.” (1905) – Nincs meg véletlenül neked Adynak valamilyen a publicisztikája? – kérdezem anyut úgy két hónappal ezelőtt, hirtelen felindulásból, mindenféle szomorú családi események széljegyzeteként. – Várjál csak, megnézem – mondja, majd hosszan bogarássza a […]


Fürdés a Bellow-folyóban

Nem tudom, vannak-e véletlenek, és igazából soha nem tartottam fontosnak, hogy erre a kérdésre igen vagy nem az igaz válasz. Annak ellenére, hogy ebből az egyszerű tudásból messzemenő következtetéseket lehetne levonni. Mindenesetre a tavalyi könyvtári könyvvásáron zsákmányoltam egy Saul Below-regényt. Az Augie March kalandjaiért boldogan kifizettem a 100 vagy 200 […]


Átléphetetlen végzetek – William Trevor: Balvégzet bolondjai

Azt hiszem, egy prózai művet alapvetően két ok miatt lehet élvezni. Vagy azért, mert jól van megírva, vagy azért, mert kitágítja a látóhatárunkat. Az előbbi csoportba tartozik például az Amerikai tragédia vagy az Alice Munro-novellák, az utóbbira kiváló példa a Papírsárkányok, amely Afganisztánba, illetve a hazarák világába ad menetjegyet. És […]


Alice Munro nőiesen dönti a tabukat

A 2010-es labdarúgó-világbajnokság döntőjében a spanyolok egy gólt lőttek, a hollandok viszont egyet sem, így Spanyolország lett a világbajnok. A legmagasabbra eddig Javier Sotomayor ugrott (245 cm), így most övé a világcsúcs. Tiszta sor. Nagyon jó, hogy vannak ilyen feketén-fehéren mérhető teljesítmények, és nagyon jó, hogy vannak olyanok, amiken vitatkozni […]


Mosó Masa mosodája

Forgolódtam éjszaka, és az ilyen forgolódások jellegzetes velejárója, hogy bekopognak a múlt arcai, tárgyai, helyei. Bekopogott például Varga Katalin Mosó Masa mosodája, egyik legkorábbi könyvélményem is. Most úgy gondolom, ez kis gyerekkönyv jelentős hatással volt az egész életemre. De lehet, így volt megírva. Többek között a Mosó Masában.