Ó, már nagyon régen akartam írni valami ilyesmit, nem is annyira nektek, mint magamnak. Különösebb oka nincs, a szemeim nem párásodnak be, és ahogy a valóságban, úgy álmaimban is csak módjával járok vissza. De úgy érzem kereknek, hogy ez most elkészült.
Tudjátok, ezek azok, amiket csak a Facebookra tettem ki. Most átköltöznek ide a blogra is.
Mi lenne, ha egyszer próbálnánk egyenesen ülni a lovon, ahelyett hogy egyik vagy másik oldalra zuhanunk?
Minden statisztika szerint az unió országai közül Magyarországon a leggyalázatosabb a nyelvtudás. És hiába telnek múlnak az évek, a helyzet egy tapodtat sem javul. Nem is túl bonyolult erre a magyarázat: olyanok vannak döntési pozícióban, akiknek fogalmunk sincs az amúgy nem is túl bonyolult összefüggésekről. Ma például a politika mutatta […]
Miközben csak Szombathelyen 400 millió (!) forintot költöttek a gyakorlatban szinte használhatatlan digitális táblákra, addig az iskolavécékbe már nem jut papír (tényleg). A múltkor egy iskolaigazgató egy privát beszélgetésben ecsetelte, hogy hogyan is működnek pénzügyileg, amióta a Klikhez kerültek. Borzongató volt hallgatni. Nyilván amíg a nagy kirakatprojektekhez – fogalmazzunk úgy […]
Mivel a belvárosban lakom, mindenféle programnaptár nélkül tudom, hogy mikor van szalagavató: a fiatalok jellegzetes mid- és afterparty zaja ugyanis ilyenkor a legvastagabb falakon is átszivárog. Szakértőként el tudom mondani, hogy a középiskolák végzőseinek hajnali kurjantásai nem megkülönböztethetők egymástól, és a zajmérők nem mutatnának jelentős eltérést jellegzetes fiú vagy lányosztályok […]
Ahogy arról bizonyára ti is hallottatok, a parlament ma a karácsonyváró hangulatban – mint egy mellékesen – államosította a tankönyvkiadást, és ennek velejárójaként úgy döntött, hogy kétféle tankönyv elég, merthogy minek azt cifrázni, az állam majd lerendez mindent. És sem akarom cifrázni túlságosan, de csak kikívánkozik belőlem pár mondat, ahhoz […]
Belenéztem a szombathelyi közgyűlésbe, és kicsit olyan hangulatom lett, mint amikor annak idején valamikor május végén az általános iskola legrosszabb osztályában kellett a hetedik órában Tóth Árpád-verset tanítanom.
Mondjuk az is fura, hogy mindenki a diplomások külföldre menéséről beszél. A valóság ezzel szemben az, hogy rengeteg asztalos, kertész, hegesztő, hentes, pizzafutár sőt rendőr is elhúz innen. Jóval több, mint diplomás. Az ő kitaníttatásukat ugyanúgy a gazdag országok élvezik. Ők mit fizetnek vissza?
