Szerintem ti sem nagyon tudtátok, hogy van ilyen. A költő itt lakott élete utolsó éveiben. Elmesélem, hogy mit láttam, de ha arrafelé jártok, ugorjatok fel.
Vasárnap koradélután az Ady-domborművet megtalálom a Veres Pálné utcai tömbön, a kapu azonban zárva van, mint minden valamirevaló pesti tömbházban. Igazából meg sem lepődöm, az emlékhely csak néhány sor a tavaly megnézett Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján. Én is csak véletlenül jöttem rá, hogy van ilyen, amikor nemrég alaposabban megnéztem egy könyvjelzőnek használt belépőjegyemet, amin az intézmény összes kirendeltsége fel van sorolva.
Már éppen feladni készülök a látogatást, amikor egy lakó nyitja ki belülről a kaput. Kérdezem, van-e itt Ady Endre Múzeum, amire azt mondja, hogy persze, fenn a második emeleten, be is engedne, de még jobb, ha felcsöngetek.
Így teszek. Egy hang azt kérdezi a kaputelefonban, hogy hányan vagyunk, majd amikor mondom, hogy összesen hárman, akkor bólint, hogy mehetünk.
A jó karban lévő lépcsőházban visszafogottan ki van táblázva a múzeum, úgyhogy néhány perc múlva már abban a lakásban állunk, ahol Ady Endre utolsó éveit töltötte.
Mi vagyunk egy egyedüli látogatók, így egy hölgy akkurátusan végigkalauzol minket a három szobán, közben irodalmi, történelmi, magánéleti és egyéb bennfentes információkat oszt meg velünk.
Én meg kicsit szürreális hangulatban álldogálok azon bútorok és berendezési tárgyak között, ahol Ady Endre élt egykor. Valószínűleg jóval kisebb lenne a varázsa, ha az utóbbi években nem foglalkoztam volna olyan sokat a költővel és publicisztikai írásaival.
A belvárosi lakás – tudjuk meg – eredetileg Csinszka apjáé volt, a házaspár annak halála után költözött be. Ady ekkor már elég rossz állapotban volt, így a társasági élet leginkább beteglátogatás formájában valósult meg.
A korabeli berendezési tárgyak nagy része (ágyak, komódok stb.) eredeti, ami elég sokat hozzátesz a hangulathoz.
Majdnem annyira érdekes, hogy bepillantást kaphatunk a 100 évvel ezelőtti életformába is. A lakásban például már volt telefon és melegvizes fürdőszoba is.
A hölgy akkutátusan válaszol minden kérdésemre, de így is végzünk bő félóra alatt a hely bejárásával.
Aki arra jár, és szereti Adyt és magyar irodalmat, szerintem ne hagyja ki.
Jut eszembe, hogy valamiért nem írtam meg itt a blogon, de a múlt évben megnéztem a Petőfi Irodalmi Múzeumot is. Annak a Petőfi-állandó kiállítása volt a legjobb, de most már látom, hogy többször vissza kell mennem oda is. Kellemes terhek ezek.
Szólj hozzá!