személyes történelem


A magyar csoda

Megnyitom a reggeli a híreket, és azt olvasom, hogy ma éppen: 1. KSH: gyorsult a fogyasztás növekedése októberben 2. 2,9 százalékkal nőtt a bruttó átlagkereset január-októberben Csak azt nem értem, ha itt négy éve egyfolytában mindig és minden gyorsul és nő, akkor miért látom és tapasztalom azt, amit Ti is. […]


Volt egyszer egy Ifipark

A napokban kiadott látványtervek szerint ilyen lesz majd a budai Várkert Bazár: Ami jelenleg így néz ki: Bevallom, nem hoz különösebb lázba, hogy az egyre lapangottabbnak tűnő főváros melyik részét toldozzák-foltozzák éppen, de ennek a épületcsoportnak vannak közös nevezői az én személyes történelmemmel. Itt üzemelt ugyanis a 1961 és 1984 […]


Vízidicsekvés 1

Nem is dicsekedtem még vele: elkezdtem úszni. Talán a rendszeres jelző sem teljesen félrevezető, hiszen a hetente egy alkalom már szinte annak számít. A víz önmagában mindig is a terepem volt, de az úszást szervezett körülmények között (értsd: uszoda) évek óta mellőztem. Mert macera és mert unalmas. Most viszont rákaptam […]


Mi volt a baj a szocializmussal?

Sajnos nem tudom elfelejteni. Nem tudom elfelejteni és megbocsátani, hogy elcseszték ifjúságom egy szeletét, hogy indulókra kellett masíroznom, hogy gyerekként hatalmi manipulációk része voltam, hogy agymosott zombinak néztek, hogy nem beszélhettünk szabadon, hogy fallal elzárták előlem a világot, hogy szabadidőmet társadalmi munkával próbálták elrabolni, hogy középiskolában politikailag megfenyegettek, hogy az […]


Tesztté válik az egykori igazolványkép

Talán elhiszitek, hogy nem jelent sokat számomra, hogy mi a titulusom, mennyire forog a nevem nyilvánosan, hányszor látom magamat mozgó- vagy állóképen. Csak azért szólok, mert ennek a bejegyzésnek a motivációja – remélhetően – nem az önreklámozás. Az otthoni íróasztalomon van egy csúnyácsa, ütött-kopott kislámpa, aminek az alsó műanyag rekeszeiben […]