Úsztam egy pindurkát a felújított szombathelyi uszodában
Nyugtával dicsérd a napot! – mondja a magyar közmondás, és ehhez tartom magam, mert az építkezés még javában tart és a medencéből elég nehéz megmondani, hogy hova is fut ki.
Nyugtával dicsérd a napot! – mondja a magyar közmondás, és ehhez tartom magam, mert az építkezés még javában tart és a medencéből elég nehéz megmondani, hogy hova is fut ki.
Kicsit unalmas már a téma, nekem sincs már mondókám Savaria Szálló ügyében, amit fontosnak találtam, azt már leírtam korábban többször is, utoljára júliusban osztottam az észt.
Ha elfeledkezünk arról, hogy mennyibe került, akár jó ötletnek is tarthatjuk.
Amikor iskolás voltam, vagy 6-8 újság járt a családnak, és még később is sokáig nem tudtam meglenni nyomtatott sajtó nélkül.
Mikor először hallottam az FM4-en, felkaptam a fejem, mikor másodszor, megörültem neki, mikor harmadszor, elmentettem a fejembe egy sort („it’s so dangerous to wake a deep sleeper”), és este hazaérve rákerestem a Google-n.
Korábban nem értettem az angolokat, mi a fenének tartják el a királyi pereputtyot, Buckingham palotával, nevetséges ceremóniáival és botrányos tagjaival. Ma már egy kicsit másként nézek erre az intézményre, különösen miután a londoni parlamentben egy idegenvezető elmagyarázta: mivel a királyi családot és a felsőház tagjait nem választják, így azoknak nem […]
Reggel fél nyolc, de még majdnem teljesen sötét van, így persze elvétem az autórádió csatornaállítóját és az FM4 helyett a Kossuthra ugrom. Mire korrigálok, már elhangzik, hogy “Magyarország erősödik”, majd még egy, ezt alátámasztani igyekvő egyszerű mondat is, nem jegyezem meg, nem is fontos.
Ha valaki utáltja az óratekergetést, akkor az én vagyok. Színtiszta idiotizmus, ahogy európaiak százmilliói évente kétszer ide-oda állítgatják az órákat, állnak a vonatok a nyílt pályán, majd napokig, hetekig ásítoznak vagy éppen álmatlanul forgolódnak az emberek.
Biztos ismeritek azt az újkori mondást, mely szerint csinálhatsz bármit bármilyen jól, abban biztos lehetsz, hogy van egy ázsiai, aki jobb nálad.
A felolvasó nem kerül be a filmtörténetbe, nem fognak rá sokat hivatkozni a filmes speckolokon. De ettől még egy profin elkészített, sok húron játszó és kellő mennyiségű érzelmet előcsalogató alkotásról van szó, amely teljes egészében kimeríti a klasszikus mozi kritériumát Például azt, hogy van egy jó kis esténk.