Nyugtával dicsérd a napot! – mondja a magyar közmondás, és ehhez tartom magam, mert az építkezés még javában tart és a medencéből elég nehéz megmondani, hogy hova is fut ki.

Villantom a pénztárnál a Szent Márton-kártyát, így csak 970 forintot fizetek, ami jutányos összegnek tűnik, ha egy alkalomra nézem, ha viszont egy hónapnyi mindennapi úszással és a nettó átlagfizetéssel számolok, akkor már nem olyan rózsás a helyzet.

No de ezen a hétköznapi délutánon nem számolgatni jöttem ide, hanem úszni és mellesleg lecsekkelni, mi is van a szombathelyi uszodával, amelyet a felújítási munkák miatt nyár elején bezártak és csak a múlt hónapban nyitottak újra.

Kívülről nem sok minden látszik

Nos, egyelőre alaposan ki kell nyitni a szemünket, hogy lássuk a változást: az előcsarnok, a lépcsőház, az kopottas öltözőszekrények és a szocialista üzemi fürdőket idéző zuhanyzófülkék pont úgy néznek ki, mint egy évvel ezelőtt.

Intim pillantás a férfiöltözőba. Remélhetően semmi nem fog emlékeztetni majd erre.

Mi több, első blikkre a medencetér is a régi.

Második blikkre azonban észre lehet venni az üvegfal túloldalán meredező toronydarut és az építkezést, és mivel olvastam, tudom, hogy újak az ablakok.

Egy elég rossz kép az üveg túloldalán folyó építkezésről. Sötétedett már.

A többi nagyjából változatlan, még a plafon deszkáit hasonló színre kenték, mint korábban.

A 2,2 milliárdos költségvetésből eddig 390 milliót használtak el (13 városmakettnyit), és meg úgy vagyok mint közületek sokan: fogalmam sincs, hogy ez így reális vagy nem, abban biztos vagyok, hogy vannak, akik nem járnak rosszul.

Minden majdnem a régi.

Hogy mi hogy járunk-e, az még nem derült ki, de az biztos, hogy az uszodára százszor értelmesebb költeni, mint focistadionokra, nemcsak azért, mert úszni járok, meccsekre nem, hanem mert a vízben mozogni, gondolom, én, balga, mégiscsak egészségesebb, mint a lelátón pocakosan szotyolázni.

Mindenestre a medencetérben először azt keresem, hogy hogyan lesz majd átjárás az új épületbe, de nem találom, hogy aztán a tizedik hossz környékén a vízből megpillantsam ezt a szerkezetet.

Mint igazi hímsoviniszta, valamiért nem gondoltam, hogy az átjáró akár a női öltöző felől is lehet. Ha az lesz belőle. Egyáltalán: halandó ember is használhatja az új medencét?

Korábban azt hallottam, hogy az új szigetelésnek és az ablakoknak köszönhetően melegebb a víz is és a levegő is. Talán így is van, az biztos, hogy hűvösebb nem lett.

Levezetőként szép hosszan ülök a melegvízben, ez a téli úszás legkellemesebb része, hallgatom az uszodához hozzánőtt öregeket, akik mindig érdekeseket mesélnek egymásnak: most a Vas megyei csatornarendszer kiépítése, egy elcsábított vő és egy Causescu-korabeli román kesztyű a fő téma.

Itt tart most az új medence építése.

Érthető, hogy nehezen mászom ki a dögönyözőmedencéből, hogy aztán jöjjön a végtelen hajszárítás, miközben – ahogy korábban is – kézzel kell a helyén tartanom a centrifuga tetejét.

Bevallom, titkon abban bízom, hogy 2,2 milliárdból kijön egy új centrifuga-fedél is.

Az mondjuk fura, hogy sem a cég honlapján, sem a Facebook-oldalán egy árva hír nincs arról, hogy mos mi is történik éppen, de mindegy is, én már személyesen láttam.