Mikor először hallottam az FM4-en, felkaptam a fejem, mikor másodszor, megörültem neki, mikor harmadszor, elmentettem a fejembe egy sort („it’s so dangerous to wake a deep sleeper”), és este hazaérve rákerestem a Google-n.

Kis kutakodás után meg is találtam, a hölgyet Regina Spector-nak hívják, 37 éves, New Yorkban él, Magyarországon – fogalmazzunk így – nincs különösebb kultusza, de valaki vette a fáradtságot és elkészítette a magyar nyelvű Wikipédia-oldalát.

Bár néhány dala már korábban is jegyezve volt az amerikai toplistákon, nem hasonlítható Taylor Swifthez vagy Rihannához.

Szerencsére és érhetően.

Regina Spector szövegeiben és videóiban nincs erőszak, olcsó szexualitás, vagyonnal, hatalommal és befolyással való hivalkodás.

Ehelyett maga írja és adja elő ezeket a műfajilag nehezen behatárolható, zeneiségben, lírában és irodalmi utalásokban gazdag dalokat, melyeket hol kevésbé, hol nagyon jól eltalál.

A néhány hónapja kijött Small Bills kétségkívül az utóbbi csoporthoz tartozik.

Jellegzetes, kreatív, öntörvényű, játékos és kissé őrült alkotás, olyan, amely kilóg bármilyen rádió lejátszási listájáról, hogy a fülünkben megkapaszkodjon, majd onnan mélyebbre másszon, nyugtalanítson bennünket, még akkor is, ha nem értjük a szöveget.

Ez utóbbi amúgy is meglehetősen nehezen adja magát, merthogy banális hétköznapi képek és bizarr víziók egymásra csúsztatása, csak sokszori hallgatásra és silabizálás után rajzolódik ki – értelmezésemben – egy nagyon homályos történet arról, hogy az ajándékba kapott életünket, a nagy lehetőséget, filléres dolgokra, kólára és sült krumplira, cigarettára és fagyira költjük, gyermekkori álmainknak pénzhajhászás lesz a vége, az pedig semmi jóra nem vezet, sem a saját, sem az emberiség sorsát tekintve.

Ha megnézitek a dalhoz készült videót (amely szintén kedvesen és sötéten talányos), de sokat nem tesz hozzá a zenéhez), valószínűleg feltűnnek benne az orosz motívumok.

Nos, nem véletlen.

Az énekesnő Moszkvában látta meg napvilágot, kilencéves volt, amikor zsidó származású szülei (szintén zenészek) a kivándorlás mellett döntöttek.

Máig jól beszél oroszul, és ezt a kulturális örökségét is előszeretettel hangsúlyozza.

Érdekes kérdés egyébként, hogy a gazdasági, vallási, kulturális és egyéb kivándorlók mekkora kárt okoznak anyaországuknak azzal, hogy máshol dolgoznak és alkotnak, még akkor is, ha az anyaországok többsége inkább fellélegzik, ha a számukra kényelmetlen elemek más hazát választanak maguknak.