Ahogy a nyárvégi napnak, úgy a Gangnam Style-nak is van még jócskán ereje. Ezt tapasztaltuk nyáron a horvátországi szállodánk teraszán, ahol ha este, a partilámpák fényében a DJ feltette Psy örökzöldnek tűnő dalát, a közép-európai úri közönség – horvátok, tótok, magyarok, németek és osztrákok – hirtelen elfeledkeztek mindenről, és nekiálltak […]
Ma reggel, kilépve a lakás ajtaján, néhány, a közös folyosón heverő levélre lettem figyelmes. A tömbünkben két család lakik, mindegyiknek jutott egy-egy pakk (3 db + 7db = 10 db) Orbán Viktor-levél. (+ bónuszban egy Szova-számla a szomszédnak.) Az én levelem arról tájékoztat, hogy én is hozzájárultam Magyarország győzelméhez. Gondolom […]
Sok csoporttársammal ellentétben szerettem a nyelvtant, pontosabban nem is annyira a nyelvtant, mint a nyelvészetet. A nyelv talán minden emberi alkotás csúcspontja, a maga komplexitásában gyönyörű, nyílt, demokratikus, önszabályozó és öntörvényű rendszer, amely egyszerre tükröz és szív magába mindent, ami az emberi élettel kapcsolatos, a legmagasztosabb dolgoktól kezdve a legalpáribbakig. […]
A vidéki bugris (én) gyanútlanul bemegy a trendi budapesti vendéglátóhely mosdójába, és egy másodpercen belül három dolgon is elcsodálkozik. 1. Meglátja önmagát önmaga mellett életnagyságban. (Az ajtó melletti falon jobbról egy bazi nagy tükör van felszerelve.) 2. A mosdókagylók helyett fazekak sorakoznak a bejárattal szemben. (Valójában mosdókagylók, hi-tech, fotocellás csapokkal.) […]
Ez nem a Mos Eisley űrkikötője, hanem a budapesti Puskás Ferenc stadion vasárnap este, koncert vagy mi előtt kb. fél órával. Tudniillik megnéztem Roger Waters„The Wall Live” produkcióját. Nem vittem fényképezőt, mert mint egyszerű néző mentem, de attól tartok, mégis írás lesz a vége. Egyébként a háttérben a nagy fehér, […]
Nem olyan régen beszámoltam arról, hogy két új könyvet kezdtem el olvasni. Most új fejlemények vannak, melyek hordoznak talán egy hangyányi tanulságot. Emlékeztetőül: a James Bowen „The Street Cat Named Bob” című könyve az angol könyvpiac egyik nagy slágere. Egy kábítószeres londoni utcazenész és egy kóbor kandúr egymásra találásának a […]
Este néztem kicsit az Euronews-híreket Szíriáról, és megint csak ugyanarra a következtetésre jutottam, mint Jugoszlávia vagy Afganisztán esetén. Hogy a félnormális országok esetében milyen apró dolog is elég, hogy hirtelen pokollá változzon minden. Most azt próbálom magammal elhitetni, hogy nyugi, csak a szokásos túlreagálásom suttogja a fülembe, hogy Magyarország is […]
Mivel lusta vagyok (lásd: garázsajtó, kertkapu, kicsuk, becsuk stb.) és szeretek sietni (lásd: egyirányú utca, piros lámpa, parkolókeresés stb.) a városban is biciklizem, de a kétkerekű műfaj igazi hozadéka a városon kívül bontakozik ki. Ha autóval megyek, a bokrok, a mezei virágok, a buszmegállók, az út szélen parkoló piros Ford […]
Nem is tudom, irigyeljem vagy sajnáljam azokat a „kollegákat”, akiknek időről időre, ünnepről ünnepre elő kell rukkolniuk különböző politikusok ünnepi beszédével. Ezek a beszédek arról ismerszenek meg, hogy nem tartalmaznak konkrétumokat, a maguk üres patetikusságukban tértől és időtől függetlenül bevethetők. Egyedüli céljuk, hogy pukkanjanak egyet, de lehetőleg csak akkorát, hogy […]
Az otthonom közelében valahogy háromszög alakban rendeződnek az utcák, és amikor A pontból B pontba indulok, értelemszerűen mindig a háromszög rövidebb oldala mentén indulok el. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a háromszögeknek a hosszabb – vagy annak vélt – szárain gyakorlatilag soha nem megyek végig. Ma délelőlőtt viszont végigmentem […]