Mivel lusta vagyok (lásd: garázsajtó, kertkapu, kicsuk, becsuk stb.) és szeretek sietni (lásd: egyirányú utca, piros lámpa, parkolókeresés stb.) a városban is biciklizem, de a kétkerekű műfaj igazi hozadéka a városon kívül bontakozik ki.

Ha autóval megyek, a bokrok, a mezei virágok, a buszmegállók, az út szélen parkoló piros Ford vagy a fán ülő színes madár nem több, mint azok a digitális képek, melyek a laptopom monitorján követik egymást.

Bicikliről nézve azonban a világ vissszaváltozik önmagává, s ezzel együtt maga az élet is valóság lesz.

Ma például, amikor a zanati sajtótájékoztatóról hajtottam hazafelé, nem tudtam nem leszállni a nyeregből, amikor ezt láttam az út mellett.

Láthatóan a napraforgók sem sietnek sehova, valahogy mindig van idejük követni a napot. Tudnak élni, mondhatni.