Nyelvi gazdaságosság


Sok csoporttársammal ellentétben szerettem a nyelvtant, pontosabban nem is annyira a nyelvtant, mint a nyelvészetet.

A nyelv talán minden emberi alkotás csúcspontja, a maga komplexitásában gyönyörű, nyílt, demokratikus, önszabályozó és öntörvényű rendszer, amely egyszerre tükröz és szív magába mindent, ami az emberi élettel kapcsolatos, a legmagasztosabb dolgoktól kezdve a legalpáribbakig.

Sajnos az iskolában gondoskodnak arról nyelv- és nyelvtanórákon, hogy ne vegyük észre a szépségét, és megtanuljuk utálni, jobb esetben csak távolságot tartani.

Jutott eszembe mindez egy hét eleji budapesti beszélgetés kapcsán.

– Hol lehet a közelben napi bérletet venni? – kérdeztem.
– Van a Lövölde téren egy trafik, nem mutyis, hanem olyan másik – jött a válasz.

A beszélgetésnek zéró politikai töltete volt, egyszerűen egy gazdaságosságra törekvő, gyors információcsere történt. Tudnátok-e rövidebben, pontosabban fogalmazni?


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés