Ma reggel, kilépve a lakás ajtaján, néhány, a közös folyosón heverő levélre lettem figyelmes.

A tömbünkben két család lakik, mindegyiknek jutott egy-egy pakk (3 db + 7db = 10 db) Orbán Viktor-levél. (+ bónuszban egy Szova-számla a szomszédnak.)

Az én levelem arról tájékoztat, hogy én is hozzájárultam Magyarország győzelméhez.

Gondolom a többieké is valami hasonló lehet.

Átgondolva a levelek címzettjeinek élethelyzetét (külföldi munka, kényszervállalkozás, rokkantnyugdíj, minimálbér, önköltséges egyetem stb.), még belegondolni is rossz, mi lett volna, ha nem győz Magyarország.

Én, kérem, vagyok annyira önző, hogy örüljek a levelemnek.

Mindennapi teendőimet ugyanis borítékok hátuljára írom fel, és amikor egyikkel-másikkal végzek, akkor kihúzom a listáról.

Ez az aktuális boríték:

Szóval én ezzel az ingyenes (sic!) Orbán Viktor-borítékkal (és lehet elkuncsorgom a többiektől is, talán odaadják) és a kisatírozott bagatell munkáimmal küzdök majd azért, hogy újabb és újabb győzelemre vigyem Magyarországot.

(Abban nem vagyok biztos, hogy többi 9 címzett is osztja ezt az optimizmust.)