De mi köze Magyarországnak a kínai Selyemúthoz?
Kusza történet, de az nem olyan nagy titok, hogy Ázsia felé araszolunk.
Kusza történet, de az nem olyan nagy titok, hogy Ázsia felé araszolunk.
Ha Szombathely véletlenül megkapja a címet, azonnal fel kell venni a kapcsolatot a pécsiekkel, hogy első kézből tudjuk meg, hogyan nem szabad ezt csinálni.
Annyit segítek, hogy ebben az országban nagy a GDP növekedés üteme. De gyanítom, még így sem fogjátok kitalálni. Tovább szálazom a nőügyeket.
Reggel fél nyolc, de még majdnem teljesen sötét van, így persze elvétem az autórádió csatornaállítóját és az FM4 helyett a Kossuthra ugrom. Mire korrigálok, már elhangzik, hogy “Magyarország erősödik”, majd még egy, ezt alátámasztani igyekvő egyszerű mondat is, nem jegyezem meg, nem is fontos.
Lassan vége ér a szombathelyi Szent Márton-év, spirituálisan feltöltekeztünk, maradandóbbnál maradandóbb, értékesebbnél értékesebb alkotásokkal gazdagodtunk, de be kell látnunk, mindenre nem futhatta abból a megannyi millióból vagy milliárdból; a költségeket talán már a jóisten sem tarja számon, talán kedve sincs már idefigyelni.
A magyar lakosságnak több mint 80 százaléka szerint rossz irányba mennek a dolgok. Legjobban az egészségügyi rendszer miatt aggódunk.
Az Economist ma tette közzé ezeket a gazdasági mérőszámokat. Biztos vannak, akik ezeknek is örülnek.
Utoljára talán gyermekkoromban volt pénztárcám, patkó alakja volt, talán kedveltem is, de hamar leszoktam róla. Azóta semmiféle ilyesmim nem volt.
Miközben máshol olyanokról is szól a beszéd, mint a robotok térhódítása, a mesterséges intelligencia, az emberi életkor 120 évre nyújtása, az önvezető elektronikus autók, Afrika lehetséges felemelkedése, az éghajlatváltozás, a virtuális valóság, a millenniumi generáció felnőtté válása, az oktatás radikális átalakításának szükségessége, az alternatív energiák térhódítása, új filmek és lemezek, […]
A szombathelyi üzletekbe is 200 ezer feletti bruttóval toboroznak. Erről persze más is eszembe jut.