Na és a legelsőt? Még mielőtt túlságosan beleélnétek magatokat, gyorsan közlöm, hogy soha nem voltam nagy Queen-rajongó. De ami jó, az jó, függetlenül a stílustól. És persze emlékszem az első kazettáim egyikére. Talán egy sárga Polimer volt, egy hétfő délutáni kívánságműsorból rögzítettem rá a Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody) című egészen […]
Talán közöttetek is voltak hozzám hasonló optimisták a rendszerváltás környékén. Akik hittek abban, hogy az ország, mint kígyó a régi bőrét, leveti magáról a kommunizmust, annak embert és gazdaságot nyomorító kalodáját, lassan elszivárog az áporodott levegő, beáramlik valami friss, egészséges, talán nem leszünk nagyon gazdagok, de majd jó lesz élni […]
Kevés ellenszenvesebb alak van a popzene történetében, mint a Gallagher fivérek. Kábítószer, alkohol, bunkó megnyilvánulások végtelen sorozata, a zenésztársak és a közönség folyamatos verbális alázása, alkalmanként tettlegesség. Mindehhez iszonyúan nagy arc és borzasztó manchesteri tájszólás társul. Egykori zenekaruk, az Oasis legalább annyit szerepelt a bulvárlapok botránykrónikájában, mint a zenei rovatban. […]
Fogadjunk, hogy ti sem gondoltátok, hogy ez a titkolt, viszonzatlan szerelem kínjairól szól. Vagy többről? Még megközelítően sem tudom megsaccolni, hogy hány állócsillag van a popzene történetének az egén. A becslést nehezíti, hogy mindannyian más csillagok alatt hallgattunk és hallgatunk zenéket, így azok megnevezése eleve nem lehet egyforma. Az én […]
A laptopom MP3 könyvtárát bogarászva az imént bukkantam a Kispál és a Borz búcsúkoncertjének a lemezváltozatára. Sajnos sem a lemez (Napozz Holddal), sem a koncertfilm nem lett igazán jó, de „végül is mindegy is”, a „Csillag vagy fecske” gyakorlatilag mindig a fejemnek abba a bizonyos csücskébe csúszik. Most már elárulhatom: […]
Inkább untam, mintsem bosszantott, mindenesetre akkor megint elkapcsoltam a rádiót, és az FM4-en belefutottam a Radiohead eme réges-régi dalába, és arra gondoltam, hogy milyen érdekes, hogy még a legjobb dolgokat is milyen gyorsan elfelejtjük. Már a címére sem emlékeztem, a Google-n kellett rákeresnem, és úgysem volt egyszerű; ezek szerint mások […]
Mostanában megvan az a luxus az életemben, hogy írás közben gyakorlatilag nincs jelen az időfaktor, azaz egy-egy bogbejegyzésen addig tökölhetek, ameddig akarok, nem nyomaszt semmiféle határidő. Nem azt mondom, hogy ettől egy csipetnyit is jobbak lesznek, csak azt, hogy nem bánom, ha lassan készülnek el. Itt van például ez a […]
Néhány héttel ezelőtt fedeztem fel, hogy a YouTube-ra fel van töltve a Privát Rocktörténet című magyar dokumentumfilm-sorozat több mint félszáz része. Hogy a sorozatból nem lett nagy közönségsiker, azt nemcsak azzal lehet magyarázni, hogy a magyar közönséget – fogalmazzunk finoman – nem túlságosan érdekli, mi van a függöny mögött, de […]
Bármilyen meglepő, a számtalan, isten tudja hány tucat milliárdból fenntartott közszolgálati csatorna között olyan is van, ami filmeket ad. A Duna tévében még dolgoznak olyanok, akinek van némi ízlése, és a büdzséből alkalmanként kiszorítanak egy-két korábban készült alkotást. Merész húzás, ugyanis ezeknek az ára akár a több száz dollárt is […]
