Na akkor hajrá, feldübörögtek a motorok, indul a kormányzati kampány új fejezete, egyelőre csak ez a Modern Városok izé volt az anyóshoz bedobva (nálam ki van írva, hogy reklámot nem kérek), de nyilván nemsokára kapjuk a migránsosakat is tonnaszámra.
Ahogy múlnak felettem az évek, úgy leszek egyre válogatósabb. Így vagyok a sörrel is, amit egyébként alig iszom.
Az a baj, hogy a Savaria Hotel sajnos sokkal több mint egy épület: szimbólum, barátaim, szimbólum.
Izgalmakban bővelkedő, elképesztő kalandok a budai hegyekben. Aki szereti a szomorú, pesszimista történeteket, az ne kattintson, ne görgessen.
Elkészült Szombathelyen a székesegyház előtti tér. Egyszerűen nem hiszem el, hogy csak ennyire telik a fantáziából.
Ti is tudjátok, hogy vannak napok, amikor csendesség költözik a szívbe, megbékélünk a sorssal, rájövünk, hogy nem lázadni kell, hanem örülni annak, hogy lehetünk, éppen itt és éppen most.
Ebben a posztomban példaszerűen keveredik a közszolgálatiság és a reklám.
Az események folyamatosan eszkalálódnak, annyira, hogy már a lökhárítóm is bánta.
