Elkészült Szombathelyen a székesegyház előtti tér. Egyszerűen nem hiszem el, hogy csak ennyire telik a fantáziából.

Néhány évvel ezelőtt is hogy örültem, amikor azt olvastam, hogy Pécsen végre gatyába rázták a Széchenyi teret, diákkorom egyik szimbólumát.

Aztán a helyszínre érve csalódottam vettem tudomásul, hogy az egész „egy nagy, lekövezett izé lett, nem szép és nem csúnya”. (Itt van néhány fotóm róla.)

És most itt van Szombathelyen a Mindszenty József (a székesegyház előtti) tér. Nem kétlem, hogy a politikusok és a pártközeli sajtó mondataiban ott sorakoznak majd az ilyenkor szokásos melléknevek (gyönyörű, csinos, megújult stb.), de hoppá, álljunk már meg egy kicsit a térkő szélén.

Igen, ha úgy nézzük, a tér rendben van, rendben lesz, a környező épületek homlokzatai (beleértve a szerencsétlen D-épületet) tényleg olyanok, amilyennek lenniük kell, de azt egyszerűen nem hiszem el, hogy nem megy túl a fantázia a “gazdaságos” térkő, a rettenetes ládás tuják és a Praktiker-stílusú padokon.

Mintha alkotmányba lenne foglalva, hogy Magyarországon a köztereken csak a tömegízlést kiszolgáló, színtelen-szagtalan, minden kreativitást és esztétikai pluszt mellőző megoldásban szabad gondolkodni.

Ráadásul ebben az esetben úgy, hogy a szomszédságban egy különleges kisugárzású szakrális épület áll, és a tér távolabbi épületeit is nehéz spirituális összefüggésbe hozni a ládás tujákkal.

Ha megkérik a szombathelyi középiskolásokat, hogy egy rajzóra keretében gondolják át, szerintük milyennek kellene lennie a nagytemplom előtti térnek, egészen biztos, hogy több tucatnyi használható ötletet lehetett volna begyűjteni. De attól tartok, nem volt itt ilyen szándék sem.

Elvileg a szomszédos Berzsenyi tér még javíthat az összképen, de látványterv csak mérsékelten meggyőző.

A Berzsenyi tér látványterve (Forrás: Szombately.hu)

De ne legyen igazam.

Azért is kár, mert a felújított épületegyüttes rendben van.

Már csak azért is érdekes, mert az előző városvezetés által tető alá hozott Fő tér is a „térkőkorszak” szellemében fogant.

Az ugyancsak térköves Fő tér: nem fog kibírni egy évszazadot

Jó, fényévekkel vállalhatóbb, mint a korábbi pusztulat, de az ilyen kiemelt városi tereknél semmilyen kompromisszumot nem szabadna kötni, mivel nem olyanok, mint a nappali szobánk, amit, ha nem tetszik, kétévente más színre tudunk festeni.

A jövőre nézve az sem biztató, hogy ezek a „költséghatékony” térkövek – ahogy a mellékelt ábra mutatja – nem egészen úgy kopnak, mint mondjuk Dubrovnik utcakövei.

Vagy csak ennyire félünk mindentől, amiből tizenkettő nem pont egy tucat?