Bizonyára bennem van a bibi, de akárhogy váltok, akármibe fogok, a vége mindig az, hogy kevésnek bizonyul a nap röpke 24 órája. Mostanában például a papírdarabkáimon egyre nő azon témák listája, amelyeket meg kellene írnom itt a blogon. Egyszerűen nem fér bele a 24 órámba ennél több blogbejegyzés, így aztán […]
Még hajnali kilenc sincs, riadóztatom a családot, vége a henyélésnek, megyünk a vursliba vagy mibe, a fene emlékszik, utoljára Csernobilt ünnepeltük sör-virslivel, asszonypajtás terhes volt az első csemetével, ilyenre emlékszik az ember. Van is némi belső ellenállás, aztán bólintás, annak ellenére, hogy a digit. kamera bemondja az unalmast. Képtelenség.
Hova máshova vinné el az ember a városba látogató ismerőseit.
Azt hiszem, a világon minden egyes talpalatnyi hely különleges, de vannak, amelyek kétségkívül kellemesebbek a szemnek, mint mások.
Mennyire sok az a 18 milliárdocska? Másfél évvel ezelőtt avatásra várva állok az új szombathelyi belgyógyászati tömb előtt. Az időt többek között azzal töltöm, hogy a kormánypárt egyik közepesen fontos helyi alakjával pletykálok. „Itt van ez az új kórház. Hasznos, humánus, mindenki örül neki, könnyű kommunikálni, és bizonyára sokan vannak, […]
„Ilyen réz összevisszaság” – mondja a rendőr a telefonba pénteken dél körül a Bejczy utcai kormányhivatal (lánykori nevén okmányiroda, született OTP) előtt. Közben kollégájával – és néhány arra járó szemlélődővel – nézi a bejárat melletti falat. Én éppen futok az egyetem D-épületébe az idegen nyelvi könyvtárba, hogy megússzam a büntetést, […]
Fontos fekete-fehér fotóval. „Nézd mit találtam a fiókomban, miközben régi fényképeket kerestem az osztálytalálkozóra” – mondja a szomszédom, és mutatja az alábbi képet. Majd hozzáteszi: „Tedd fel az internetre, talán érdekes másoknak is.” A fénykép hátuljára valaki ceruzával ezt a dátumot írta: 1965. április 23. Miközben az ország másik szegletében […]
Nem tudom, mik a tapasztalataitok Torkos Csütörtök ügyében, nekem nagyjából semmi.
Majdnem minden reggel a Vépi úton hagyom el a várost. Ha elég korán visz arra az utam, a szokásosnál is nagyobb figyelemmel pásztázom az út jobb oldalát.
Két évvel ezelőtt kisebb depressziót (vagy legalábbis kellemetlen érzéseket) okozott Szombathelyen, amikor bezárt a belváros talán legrégebbi és legismertebb étterme, a Pannónia.
