Mennyire sok az a 18 milliárdocska?

Másfél évvel ezelőtt avatásra várva állok az új szombathelyi belgyógyászati tömb előtt. Az időt többek között azzal töltöm, hogy a kormánypárt egyik közepesen fontos helyi alakjával pletykálok.

„Itt van ez az új kórház. Hasznos, humánus, mindenki örül neki, könnyű kommunikálni, és bizonyára sokan vannak, akik anyagilag nem jártak rosszul a beruházással. Miért nem ezeket hajtjátok, mit kínlódtok a hülye stadionprogrammal, amitől égnek áll a legtöbb ember haja?” – mondom neki.

„Hja, de a politika más logikával működik” – válaszolja titokzatosan.

Mindenesetre azóta sem értem, milyen logika mentén folyik a stadionprogram.

Ha megkérdezünk egy random tesitanárt – sőt egy random járókelőt –, az nagyjából kapásból húsz olyan megoldást mond, ahol húszszor hatékonyabban érvényesülnének a sportra költött pénzek, mint a stadionokkal.

Így más helyen kell kapizsgálni.

A magam részéről két dolgot tudok elképzelni:

1. A stadionok a káderpolitika részei. A sok milliárd elosztásakor sok embernek jut is, marad is pénz. Nyilván jót tesz a lojalitásnak, ha valaki bent van a körben.
2. A közismerten fociimádó miniszterelnök egyéni tripjéről van szó, amely mögött nem anyagi vagy politikai racionalitást, hanem lélektani indítékokat kell keresni.

Így vagy úgy, de még a kormánypárti politikusok is érzik, hogy nehezen védhető ügy ez, így a szombathelyi stadiont a kommunikációban véletlenül sem hívják stadionnak: helyette a sportkomplexum megnevezés a kötelező.

Mellesleg a jobboldali szavazók egy tekintélyes része is irracionálisnak tartja a gombamód szaporodó stadionokat, mindennapi beszélgetéseimben azt vettem észre, hogy a nemcsak a Fidesz-elkötelezett hölgyek, de a sportszerető urak is értetlenül húzogatják a vállukat, amikor szóba kerül a stadionprogram.

No de mennyire sok ez a pénz?

Amikor az interneten olvassuk, hogy aznap mennyi pénz ment erre vagy arra a stadionra (kapcsolódó kazánházra, kisvasútra stb.), akkor felszisszenünk, mert roppan soknak tűnik az az X száz millió vagy az Y milliárd.

Főleg annak tükrében, hogy környezetünkben megannyiszor tapasztaljuk, az államnak, önkormányzatnak tízezer forintos tételekre nincs pénze.

Na de nézzük meg, nagyobb összefüggésben mekkora összegekről is van szó.

Vegyük például a szombathelyi stadionpénzeket és a város 2016-os költségvetését.

Nos, sajtószámítások szerint a közelmúltbeli módosítások következtében a Haladás-stadionra és az Illés Akadémia fejlesztésére kb. 18,3 milliárdot költ az állam; és én személy szerint nem lennék meglepve, ha ez  még feljebb csúszna a végére.

Ehhez képest Szombathely idei költségvetési főösszege 16,4 milliárd forint.

Ami a költségvetésen belüli nagyobb tételeket illeti, azok így néznek ki (ezer forintokban mérve):

Oké, tudom, hogy itt részben az alma és a körte összehasonlítása történik (a stadionokra nem minden évben megy el ennyi, az oktatás nagy része átkerült az államhoz stb.), de a számok ettől még jók viszonyítási alapnak.

(A fenti táblázatból számomra a legnagyobb meghökkenést az út és hídfenntartás soványka 229 milliója okozta, ezek szerint a legnagyobb járda- és útépítés a stadion körül lesz, máshol jó esetben rendezgetnek, festegetnek, kátyúzgatnak kicsit.)

Az egészségügy és a gyermekvédelem (gyakorlatilag a bölcsődék) félmilliárdja is eltörpül a 18 milliárd mellett, és akkor még nem is mentünk a részletekbe.

Kattinsatok a nagyításhoz!

Abból az derül ki, hogy egy átlagos óvoda fenntartási költsége évi 80 millió forint körül van. A Mesebolt Bábszínház az idén 108 millió, az Agora 353 millió, a Weöres Sándor Színház 377 millió, míg a Berzsenyi Könyvtár 195 millió forintból gazdálkodik.  (Ráadásul ezeknek az intézményeknek saját bevételük is van, alkalmanként nem is kicsi, így a költségvetésnek ennél kevesebb terhet jelentenek.)

Gyermek és ifjúsági sporttámogatásra 25 millió forint jut, a Szombathelyi Szabadidősport Szövetség 12 milliót kap, míg a közösségi és szabadidős sportrendezvényeket 3 millióval támogatja a város.

Adatok: Szombathely város honlapja