Irodalom


A tűzzel játszó lány és a krimivel játszó fiú

Ritkán iszom sört, de hétvégén a napfényes, szeles reptéren például kimondottan jólesett a soproni első néhány kortya, még a műanyagpohár ellenére is. Ritkán olvasok lektűrt, de néha kimondottan jólesik, mi több: kívánom. Egyetlen kritérium, hogy jól megírt legyen, mert arra kényes vagyok. Szinte olvashatatlanul igénytelennek találtam a Dan Brown –könyveket, […]


Moravia csókja

Ahogy észrevettem, nem voltam egyedül azzal a tízes éveim végén, a húszas éveim elején, hogy szerettem volna választ kapni az „az élet nagy kérdéseire”. Így aztán faltam a nagy, filozófiai tárgyú könyveket, de minél inkább beleástam magam más emberek gondolataiba, annál inkába látszott elbizonytalanodni minden, világ csak nem akart összeállni […]


Mielőtt leírtok valamit

„A tőkés fejlődés belső ellentmondásai elsősorban a négerkérdésben jelentkeznek” – írja a polcomról lekapott kétkötetes, keményfedeles és gusztusos A színház világtörténete könyv az Egyesült Államok című fejezetének első oldalán. Én meg azonnal becsukom a vaskos, irgalmatlan nagy kutatómunkával összerakott kötetet, és újfent megállapítom, hogy egy írástudó milyen könnyen tud magából […]


Gatsby és a földrajz

A mese- és ifjúsági könyveken kívül nagyon kevés olyan van, amiket többször is elolvastam. Talán fél tucat lehet. Ezeknek zöme orosz klasszikus, melyeket először a katonai őrtornyokban faltam, aztán néhány évvel később, mikor úgy éreztem, ismét rám fér a Feltámadás vagy a Bűn és bűnhűdés. És most itt A nagy […]


Párhuzamos világok

Bármilyen meglepő, a számtalan, isten tudja hány tucat milliárdból fenntartott közszolgálati csatorna között olyan is van, ami filmeket ad. A Duna tévében még dolgoznak olyanok, akinek van némi ízlése, és a büdzséből alkalmanként kiszorítanak egy-két korábban készült alkotást. Merész húzás, ugyanis ezeknek az ára akár a több száz dollárt is […]


Az én Amerikám

Amerikáról megannyi kép él bennünk. Van a világuralomra törő szabadkőműves, van az elbutult, elhízott Amerika, van a világ cowboy-csendőre, a Hollywood, az iPhone és az innováció Amerikája, a New York-i felhőkarcolók, a kosárlabda, nagy autók, Las Vegas, az egészségügy csődje és diadala, és még annyi egyéb. Ezekben a napokban például […]


Egy baloldali írót találtam

“mindegy hogy almát körtét csak érezni hagyom hagyom mindegy hogy mit mondasz de azt mondd nagyon nagyon nagyon nagyon” 30Y – Éjjel Emlékszem, Nagy Lajos nevével először az általános iskolában találkoztam. Osztálytársam, D., egyik nap egy olcsó könyvtár könyvet hozott magával, a pad alatt olvasta, és annyira nevetett rajta, hogy […]


Na, túlvagyok életem első skót krimijén is

„Géza, most ki volt a gyilkos? Az, aki a sertéshizlaldában fehér köpenyben mászkált?” „Nem, Paula, a még a híradóban volt.” (Emlékezetből, és biztos nem pontosan a Mézga család egyik epizódja) Nem vagyok krimiolvasó. Nincs semmi bajom a könnyű műfajjal, főleg ha az jól megírt, de valahogy nem okoz szellemi izgalmakat, […]


Fények és árnyékok – Háy János: Napra jutni

Emlékszem, huszonévesen milyen magabiztosan írtam festményekről, lemezekről, könyvekről és mindenről. Most meg e vacak kis blogbejegyzés kapcsán azon tipródom – rám jött az éjszakai kishitűség? -, hogy eleget olvastam-e Háy Jánostól ahhoz, hogy akár egyetlen mondatot is írjak ide. No nézzük csak. Az biztos, hogy első könyvem tőle a Xanadu […]