Bezárt az Omega
Persze, nagy baj az autokrácia és az állampárt újbóli kiépülése, de hol fogok én most rugós alátétet vagy colstokot venni?
Persze, nagy baj az autokrácia és az állampárt újbóli kiépülése, de hol fogok én most rugós alátétet vagy colstokot venni?
Nem akarom elkiabálni, de talán megoldottam.
Ha nem lennének ezek a kis fakkok és bennük a megannyi csodálatos kütyü, soha nem tudnánk meg, mire is van szükségünk az élethez.
Ezekkel az infantilis felnőtt-mesékkel az a baj, hogy nem a gyerekkor édes ízét hozzák vissza, hanem valami egészen mást.
Nincs kellő időm, nincsenek rendes szerszámaim, a kézügyességem sem az igazi, gyakorlatom sem sokkal több, mint amennyi rám ragadt apu mellett, amikor annak idején délutánonként és esténként „mentünk maszekba”.
Igazándiból engem nem nagyon izgatott a színpadi patetikus üresség, az egyre nagyobb tétekben játszott elterelő ellenségkeresés, a gyerekes és tehetetlen fütyülés, és amúgy is mindig elkedvetlenít, amikor Budapest a surmó arcát mutatja.
A csiszkafa elnevezést még aputól tanultam, bevallom, fogalmam nincs, hogy létezik-e ilyen magyar szó, vagy csak egyik terméke apu szóképzési tehetségének. És juszt sem nézem meg a Google-n.
Nehogy lemaradjatok a Facebookra posztolt, magas színvonalú szellemi termékeimről.
Persze jólesik, ha sok ezren elolvassák a cikkemet, lájkolgatják, osztogatják, vagy amikor megállítanak ismerősök az utcán és szembedicsérnek, hogy a múltkori írás, na az milyen jól sikerült. Én ilyenkor általában zavartan mosolygok, kinyögök valami köszönömfélét, és jó esetben nem veszem el a beszélőtárs kedvét azzal, hogy kifejtem, mennyire nehezen megfogható […]
“Nem gány az” – mondogattam magamban, hanem “leleményességgel kombinált funkcionalitás”. Ez Kelet-Európa egyik sajátossága. Hogy meg tudunk oldani mindent, fillérekből és hatékonyan. Svédországban főnyereménynek számít egy magyar szomszéd, aki egy pohár sörért félkézzel és öt perc alatt megjavítja a szivárgó vécétartályt, amiért egy vagyont kérne a béna hazai vízvezeték-szerelő a […]