Megijesztett a Köber



Akkor legyen ez a vizes – mondtam ki a végszót az állomáshoz közeli festékboltban, miután megkértem az eladókat, hogy foglalják össze, mi is történt a parkettalakk-piacon az utóbbi 15 évben, és kiderült, hogy versenytársat kapott a jó öreg és jó büdös Gemini.

Először megpróbáltam kisilabizálni a 4 literes dobozra írtakat, majd szemüveg hiányában feladtam a hivatalos tájékozódást, és immár csak az eladó szakértelmére hagyatkoztam.

Ő meg elmondta, hogy a Köber parkettlakk nem büdös, gyorsan szárad és vízzel hígítható. Na erre vágtam rá, kísérletező ember levén, amit rávágtam.

„De nem kell megijedni tőle, amikor felbontja, olyan lesz mind a tej” – kaptam még elmenőben a kiegészítő instrukciókat.

Jó, hogy mondta, mert mikor felbontottam, egészen bizonyosan megijedtem volna különben.

Köber ecolac parkettlakkA fedőt levéve úgy nézett ki a lé, mint négy liter aludttej, és amikor megkavartam, nem sokat változott az állag.

Hogy lesz ebből parkettlakk? – gondolkodtam el, de – mivel felkészítettek – nem ijedtem meg. Még nem.

Az ijedelem akkor következett be, amikor kenni kezdtem, és láttam, hogy bizonyos helyeken fehér foltokban összeáll, csomósodik az anyag. Láthatóan teljesen random módom.

„Azannya kiskésit” – futott ki a számon, majd pánikszerűen felitattam, felvakartam vizes ruhával a fehér foltokat, örülve annak, hogy vízzel lehet oldani ezt a rossebet, és bosszankodva, hogy én ökör, miért nem a Geminit vettem.

És a fehér foltok csak keletkeztek, volt belőlük vagy két tucat a két szobában.

Feladtam. Kentem tovább, mondván, jöjjön, aminek jönnie kell.

És jött is.

Mikor egy-két óra múlva megszáradt, a foltok eltűntek, felszívódtak, lakká váltak.

Én meg – mint a nagy vegyipari konszerneknek kiszolgáltatott kisember – örültem, hogy ezúttal kegyelemben részesültem.

Igaz, az eladónak abban nem volt igaza, hogy elég egyszer kenni, merthogy kétszer kellett, viszont sokkal kevesebb kellett belőle, mint ami a dobozra volt írva.

És amikor második kenésnél megláttam a fehér foltokat, lazán megrántottam a vállam, mert tudtam, hogy nem kell megijedni.

Aludjatok jól, álmodjatok szépeket.



mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés