Miközben csak Szombathelyen 400 millió (!) forintot költöttek a gyakorlatban szinte használhatatlan digitális táblákra, addig az iskolavécékbe már nem jut papír (tényleg). A múltkor egy iskolaigazgató egy privát beszélgetésben ecsetelte, hogy hogyan is működnek pénzügyileg, amióta a Klikhez kerültek. Borzongató volt hallgatni. Nyilván amíg a nagy kirakatprojektekhez – fogalmazzunk úgy […]
A kapupántcsavar lecserélése a garázsajtón viszonylag gyorsan ment. Az érdemi munka nem volt több, mint 5-10 perc. De amíg előtte legyilkoltam a három fúrószárat, na az megkövetelte a maga időráfordítását.
Akkor legyen ez a vizes – mondtam ki a végszót az állomáshoz közeli festékboltban, miután megkértem az eladókat, hogy foglalják össze, mi is történt a parkettalakk-piacon az utóbbi 15 évben, és kiderült, hogy versenytársat kapott a jó öreg és jó büdös Gemini. Először megpróbáltam kisilabizálni a 4 literes dobozra írtakat, […]
Miután délután kivéstem a fürdőszobafalat, méretre vágtam a 100-as fémcsövet, belehelyeztem az üregbe, majd ügyesen befalaztam, a kert fái felett dupla szivárvány jelent meg az égen. Mindezt együtt jó jelnek veszem.
Örömmel vegyes meglepetéssel láttam, hogy mennyien elolvastátok életem egyik főművéről szóló bejegyzésemet. Gondolom, csodálkoztatok, hogy valaha még használható dolgokhoz is adtam a nevem. Mindezen fellelkesülve közlöm, hogy nemcsak a régmúlt időben kerültek ki kezem közül konkrét dolgok, hanem azóta is folyamatosan. Igaz, hogy számuk az utóbbi időben megcsappant, és jelentőségük […]
Azt hiszem, összességében nem sok kivagyiság szorult belém, ennek ellenére kellemetlen érzés szembesülni a saját korlátaimmal. Főleg azokon a területeken, amikben oly nagyon szeretnék jó lenni. Nem örültem például, amikor rájöttem, hogy belőlem soha nem lesz jó gitáros, mert nincs hallásom. Aztán nemcsak a Jimi Hendrix-szet, de a Picassót is […]
Nem is tudom, irigyeljem vagy sajnáljam azokat a „kollegákat”, akiknek időről időre, ünnepről ünnepre elő kell rukkolniuk különböző politikusok ünnepi beszédével. Ezek a beszédek arról ismerszenek meg, hogy nem tartalmaznak konkrétumokat, a maguk üres patetikusságukban tértől és időtől függetlenül bevethetők. Egyedüli céljuk, hogy pukkanjanak egyet, de lehetőleg csak akkorát, hogy […]
Nem lehet elfutni a végzet elől – hogy ezzel az erős, Coelho-szintű bölcselkedéssel indítsam ezt a posztot. Az erős felütésre már csak azért is szükség van, mert a helyzet maga is erős: konyhafelújítás mint végzet. Az eseményre 23 év után kerül most sor. Felőlem maradhatott még volna minden így 23 […]
Nyilván nem emlékszik senki, de pár héttel ezelőtt egy Facebook-bejegyzésben megpendítettem, hogy nehogy vegyek egy új fázisceruzát. Nos, jelentem, nemcsak a a levegőbe beszéltem, tényleg vettem egyet. Nem kértem róla áfás számlát, mert elfelejtettem a vissza nem igényelt áfa-össszeggel (kb. 106,3 Ft.) a nemzeti stadionépítéseket kívánom támogatni. A fázisceruza egyébként […]
Szép hosszú listát tudnék összeállítani arról, hogy miért jó férfinak lenni. Ezen listáról azonban feltétlen hiányozna a fenyőfa beállítás pre-karácsonyi feladata.
Elvileg minden egyszerű, rutin és technika kérdése, azonban nincs olyan év, hogy a gyakorlatban ne lépnének fel súlyos komplikációk azon helyszínek egyikén, ahol rám marad ez a tevékenység.
Mondjuk olyan, hogy tátott szájjal csodálkozom a fenyőfák alakjának extrémitásain, különös tekintettel a törzsre, amely annyira egyenes, mint egy pozícióban levő politikus, aztán hazabiciklizem vésőért, kalapácsért, rókafarkú fűrészért és kombinátfogóért, majd jól összeszúratom magam, hogy később a szúrások helyén tekintélyes nagyságú, piros búbok keletkezzenek, melyek égnek, viszketnek, mint a rosseb.
De nem kenegetem magam. Férfidolog.
