Több hónapja befejeztem, azóta dobálódik az íróasztalom közelében. Először nem akartam írni róla, mondván, nincs szezonja, és nekem sincs szezonom rá. Aztán mégiscsak nekiálltam pötyögni. Ez lett belőle. Emlékszem egy régebbi, szombathelyi író-olvasó találkozóra. Az azóta elkótyavetyélt privatizált Művészetek Házában ültünk, az asztal egyik oldalán a Magvető Kiadó néhány sztárírója, […]
Hétvége, napsütés, tízezrek a szabadban a szombathelyi karneválon. Nyilvánvalóan tökéletes alkalom a háttérhatalom számára egy kiadós chemtrailezésre. És annak és módja szerint meg is jelentek a gépek. Ezt a fotót este ma készítettem. Tisztán látszik, hogy egyszerre vagy tucatnyi gép is „végzi a dolgát” a város felett. A szemetek. De […]
Attól tartok, közületek csak kevesen emlékeznek egy bő három évvel ezelőtt született blogbejegyzésemre. Ez arról szólt, hogy Bécsben belecseppentem egy tüntetésbe, egy magát hazaráknak mondó népcsoport a mészárlásának a megállítását kérte.
„Az íróknak és az írótársadalomnak az a feladata, hogy a művészet és a kultúra nyelvén mondják el nekünk, olvasóknak, hogy kik vagyunk mi és kik lehetnénk” – jelentette ki Balog Zoltán a 43. Tokaji Írótábor pénteki zárónapján. (MTI) Nos, Balog Zoltánnak lehet a véleménye bármiről, de bennem nagyon nem kelt […]
Miközben Orbán Viktor Erdélyen – hű fegyverhordozójával, Tőkés Lászlóval az oldalán – zord igék, főnevek, melléknevek és egy szögesdrótkerítés segítségével védte meg Európát a csak bajt hozó bevándorlókkal és az azok szekerét toló baloldallal szemben, addig én sokkal prózaibb dolgokkal foglalkoztam. Lementem a kellemesen hűvös pincébe, és sok hónapnyi halogatás […]
Talán ha Budapesten laknék. Akkor még az is lehet, rámozdultam volna valamilyen könyvheti programra, beszélgetésre, felolvasásra, hasonlóra. De az is lehet, ott sem. Az irodalommal az a gond, vagy éppen az benne a jó, hogy csuda intim dolog. Legalábbis számomra. Én vagyok és a könyv, ketten együtt, nincs szükség ott […]
Nehéz erről úgy írni, hogy ne találja az ember magát egy csinos dobozban, olyanok társaságában, akivel nem szívesen mutatná magát együtt, és akikkel sok közös nevezője sem lenne egy jóízű beszélgetéshez, még a bevándorlásról sem. No de ha erről nem mondom el, ami kikívánkozik belőlem, akkor miről? Meg hát valószínűleg […]
Ritkán iszom sört, de hétvégén a napfényes, szeles reptéren például kimondottan jólesett a soproni első néhány kortya, még a műanyagpohár ellenére is. Ritkán olvasok lektűrt, de néha kimondottan jólesik, mi több: kívánom. Egyetlen kritérium, hogy jól megírt legyen, mert arra kényes vagyok. Szinte olvashatatlanul igénytelennek találtam a Dan Brown –könyveket, […]
Nehéz eldönteni, hogy az ember Don Quijote vagy inkább Sancho Panza lenne. Vagy esetleg mindkettőt csak nézni, pogácsával a kézben? A fotó Kékesi Gábor tegnapi kiállítás-megnyitóján készült. Köszönet érte Czika Lászlónak.
Ahogy észrevettem, nem voltam egyedül azzal a tízes éveim végén, a húszas éveim elején, hogy szerettem volna választ kapni az „az élet nagy kérdéseire”. Így aztán faltam a nagy, filozófiai tárgyú könyveket, de minél inkább beleástam magam más emberek gondolataiba, annál inkába látszott elbizonytalanodni minden, világ csak nem akart összeállni […]
