Egy hazara bevándorló története


Attól tartok, közületek csak kevesen emlékeznek egy bő három évvel ezelőtt született blogbejegyzésemre.

Ez arról szólt, hogy Bécsben belecseppentem egy tüntetésbe, egy magát hazaráknak mondó népcsoport a mészárlásának a megállítását kérte.

Hogy mekkora hatásfokkal működnek ezek a tiltakozások, azt nem tudom, mindenestre én akkor utánanéztem az ügynek, egyik olvasóm pedig hozzászólásában felhívta figyelmemet Khaled Hosseini: Papírsárkányok című regényére. Ez utóbbi lelkiismeretesen el is olvastam.

Később megnéztem a könyv alapján készült hollywoodi filmet, amely – ahogy az lenni szokott – erősen felcukrozott változata volt a könyvnek.

A hazarák – akik mint kisebbség tényleg rettenetesen kikapták ott Afganisztánban – azóta többször felbukkantak a magyar hírekben is, de valószínűleg nekem kifinomultabban áll rá az agyam a kérdésre.

A közelmúltban az Index forgatott egy ide menekült afgán sráccal, akinek Magyarország a paradicsom, és kicsit szégyelli magát a szülőhazája miatt. Dariush történetesen hazara.

És amikor olvasom az afgán menekültekről írt híreket, nem tudok nem arra gondolni, hogy vajon hányan tartoznak közülük ehhez a népcsoporthoz.

No de mielőtt a poszt átmenne szentimentálisba vagy vulgárpolitikusba, gyorsan rátérek a lényegre.

Az MTI hírfolyamában ma egy komplett írás foglalkozott azzal a hazara kisráccal, aki a Papírsárkányok című film egyik gyermek-főszereplőjét alakította.

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=Vo5HJB4FNnY]

Nem szoktam ezt tenni, de most idemásolom az egészet.

Menekültként Svédországban él a Papírsárkányok című film afgán gyerekszereplője

Menekültként Svédországban él a Papírsárkányok című nagysikerű 2007-es film egyik gyerekszereplője, aki a tálibok fenyegetései miatt kényszerült elhagyni Afganisztánt. Embercsempészek segítségével és sok szenvedés után jutott el az észak-európai országba.

Ahmed Khan Mahmudzada, aki a fiatal Hasszánt játszotta a Khaled Hosseini bestselleréből készült drámában, Közép-Ázsián, Oroszországon, Fehéroroszországon és a Balti-tengeren átkelve érkezett Svédországba, ahol már három éve él. A jeges tengerben úszva kellett megtennie az út egy részét – derítette ki a The Sunday Telegraph.

“Előfordult, hogy napokig nem volt mit ennünk és még csak kérni sem mertünk, mert az embercsempészek annyira durvák voltak, hogy mindenki rettegett tőlük” – elevenítette fel a vele történteket a brit konzervatív lapnak a most 17 éves fiatal.

A két idősíkon, a szovjet megszállás, majd a tálibok uralma idején Afganisztánban játszódó film Golden Globe díjat nyert, Ahmednek azonban nem hozott elismertséget és jólétet. Csak 15 ezer dollárt kapott a hazara nemzetiségű szolgálófiú szerepéért és végül menekülni kényszerült.

A forgatás alatt a producerek beleegyeztek, hogy a filmből kihagyják azt a jelenetet, amelyben az általa alakított 10 éves kisgyereket megerőszakolja egy idősebb fiú. “Megkérdeztek minket, hogy miért baj az, ha ez benne van a filmben, mire mi azt válaszoltuk: az, hogy akkor nem lesz maradásunk Afganisztánban” – mesélte.

A családnak igaza volt. A jelenet végül bekerült az alkotásba, és ahogy azt Ahmedék megjósolták, a rendkívül konzervatív afgán társadalom nem tudott ezzel mit kezdeni. A filmet betiltották, Ahmed és apja pedig a fenyegetések miatt két évig Dubajban élt a producer cég támogatásával. A család többi tagja azonban nem kapott vízumot, így végül a tálibok fenyegetései ellenére visszatértek Afganisztánba, ahol még mindig ujjal mutogattak rájuk.

“Egy alkalommal téglával betörték az autónk szélvédőjét, és azt kiabálták: ez az a fiú, aki szerepelt abban a filmben, abban, amelyik annyit ártott a kultúránknak!” – emlékezett vissza.

Az ominózus jelenet rendkívül érzékenyen érintette a helyieket, nemcsak azért, mert szexuális tabukat feszegetett, hanem az etnikai ellentétek miatt is. Ahmed az elnyomott hazara kisebbséghez tartozó szolgálót alakított a vásznon, megerőszakolója viszont pastu volt. A hazarák többségében az iszlám síita irányzatának követői, a pastuk viszont szunniták és szép számmal vannak köztük magas rangú tálibok.

Ahmedet azonban sajátjai, a hazarák sem fogadták el. “Azt kérdezgették, miért szerepeltem filmben. Nem vagyunk olyan gyengék, amilyennek azt te mutattad, mondogatták” – mondta, hozzátéve, hogy a pastuk pedig azt hangoztatták, hogy ők nem olyanok, mint a filmben és soha nem vetemednének arra, ami a vásznon látható.

Megpróbáltatásai után a fiú Svédországban békére talált. Borlangéban él, nevelőszülőknél lakik, tőlük tanul svédül. A nyelvet időközben sikerült annyira elsajátítania, hogy néhány napja megkezdte iskolai tanulmányait és tagja a helyi focicsapatnak. Afganisztáni élete csak emlék és ami szerinte a legjobb: már nem szégyelli, hogy szerepelt a Papírsárkányokban. Mi több, új lakóhelyén egyfajta hírességnek számít. A filmezéshez is újra megjött a kedve, arról álmodik, hogy egyszer majd ilyen irányú tanulmányokat folytathat. Szeptemberben zsűritag lesz egy helyi filmfesztiválon.


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés