És akkor megint ott ültem a londoni piros busz emeletén, és megint átmentünk a nagyváros nem túl jóhírű környékén, ami tele van bevándorlókkal, feketékkel, sárgákkal és fehérekkel, magyarokkal is jócskán persze, mert sokaknak valamiért még mindig jobb Hackney-ben, mint idehaza, és akkor feltűnt, hogy mennyivel rendezetteb, pofásabb a környék, mint […]
Fél gyerekkoromat az erdőkben töltöttem, tényleg otthon voltam bennük.
A magyar férfiak hozzászoktak ahhoz, hogy hazai csapat híján kiválasztanak egyet a résztvevők közül, akiknek szurkolni lehet. Akár személyiségtesztnek is elmegy a döntés.
Persze, nagy baj az autokrácia és az állampárt újbóli kiépülése, de hol fogok én most rugós alátétet vagy colstokot venni?
Lengyelország főként az aktuálpolitika és a közép-európai diplomáciai játszmák kapcsán bukkan fel a magyar sajtóban, pedig az egyik legizgalmasabb európai úticél, végtelenül sok felfedeznivalóval. Itt van például Torun.
Szerintem többeteknek ismerős már ez az erdőrészlet. Az elmúlt félévben minden héten megálltam itt, kicsit rituálészerűen, és két-háromhetente kattintottam egy-egy fotót. Ez lett az eredménye.
Úgy hozta a sors, hogy most néztem meg Mike Judge 2006-os filmjét. Véletlenül pont akkor, amikor az USA történetének leggázosabb elnöke a Fehér Házban egy valóságshow-sztárt fogadott, akit egy kiszivárgott szexvideó repített a csúcsra.
Kicsit elfoglalt voltam az utóbbi hetekben, de azért legyártottam nektek néhány mémet. Lám megmondtam, hogy Baja Ferivel kellett volna megpróbálni.
Néhány napja Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter lett. Elmesélem, hogyan találkoztam vele először és utoljára a szombathelyi megyeházán. Igaz, a történetem sokkal soványkább, mint a fiatalember karrierje.
