Demokráciából idiokrácia



Úgy hozta a sors, hogy most néztem meg Mike Judge 2006-os filmjét. Véletlenül pont akkor, amikor az USA történetének leggázosabb elnöke a Fehér Házban egy valóságshow-sztárt fogadott, akit egy kiszivárgott szexvideó repített a csúcsra.

Nem tudom mennyire követitek figyelemmel a tengerentúli eseményeket, bevallom, én is csak a címlapok alapján könyveltem el, hogy Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke találkozott Kim Kardishiannal. A Fehér Ház Ovális irodájában a két kifinomult intellektus megbeszélte a börtönreformokat. Tényleg.

Mint tudjuk, Kim Kardashian – a kiszivárgott egykori intimvideó mellett – arról híres, hogy híres, Trump pedig azért lett elnök, mert sok pénze van és meggyőzően tud ostobaságokat fecsegni. Láthatóan mindketten elsöprő erejű népigényt elégítenek ki.

Kim Kardashian és Donald Trump találkozása a Fehéz Házban (Fotó: Donald Trump Twitter-bejegyzése)

A fent említett történelmi találkozótól teljesen függetlenül néztem meg itthon a 2006-os Idiocracy című sci-fi vígjátékot (itthon Hülyék paradicsoma címmel játszották a mozik), amely nem áll túl fényesen ugyan IMDB-osztályzat ügyében (6,6), de amelyre egyre többen hivatkoznak, merthogy „prófétikus” és  „dokumentumfilmszaga van”. Tényleg elég furcsa érzések kerítik hatalmába az embert, miközben nézi.

Mike Judge rendező (aki nem mellesleg egykori kedvenc rajzfilmsorozatom, a Beavis and Butthead alkotója) története 2505-ben játszódik, mikorra is az emberiség szellemileg totálisan leépül. A fogyasztói társadalom még virágzik, a média működik, elvileg az intézmények is megvannak, csak éppen sokkolóan „full retard” formában.

A bíróság színvonala olyan, mint egy Mónika-show, a kórházi doki és beszéde egy szétszívott agyú külvárosi suttyóra hajaz, a kormány színvonala az augusztusi pótvizsgára váró szakiskolások folyosói beszélgetését idézi, Camacho elnök korábban pornósztár és wrestling-bajnok volt.

Ebbe a világba cseppen bele az ötszáz évvel ezelőtt egy katonai kísérletként lefagyasztott majd elfelejtett „totál átlagos” Joe és a prostituáltként dolgozó Rita.

Joe az új világban szuperintelligensnek számít a maga átlagos IQ-jával, ami számos kalamajkát okoz. Az elnök azonnal megbízza, hogy javítsa meg a láthatóan ezer sebtől vérző országot, de ez nem olyan egyszerű, ha az ember totál hülyékkel van körülvéve.

Főhősünk tehát meglehetősen humoros helyzetekbe csöppen, és hogy mégsem tudunk jó ízűen nevetni rajta, abban része van annak, hogy mintha tényleg ilyen világ felé araszolnánk, és ehhez még ötszáz év sem kell.

Az film bevezető jelenetében Mike Judge azzal a politikailag nem túl korrekt indokkal magyarázza az elhülyülést, hogy míg általában az intelligens embereknek alig van gyerekük, addig a kevésbé intelligensekre nem jellemző ez a probléma.

A készítők pedzegetik ugyan a multinacionális cégek felelősségét is, de láthatóan nem számolnak azzal, hogy léteznek olyan politikai rendszerek is, amelyeknek érdekükben áll az elhülyítés, majd annak meglovagolása.

A film elköveti azt a hibát is, amely láthatóan kötelező minden amerikai filmre, hogy tudniillik a világ alatt szerintük az USA-t kell érteni. Mert – kérdezem én – mi van akkor, ha csak a nyugati világ hülyül el, míg mondjuk Ázsia tovább okosodik. Egy ilyen verzióról talán még érdekesebb filmet lehetne készíteni.

Mindenesetre a médiákból, kulturális szokások átalakulásából és a Facebook-bejegyzésekből úgy tűnik, hogy a jövő nem a baloldali és jobboldali, a reform vagy konzervatív politikai erők összecsapásáról szól, hanem arról, hogy józan ésszel megállítható-e a hülyeség.

Vagy inkább beszéljünk mondjuk Kim Kardashianról?


A teljes film:



mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés