Vasárnapi katasztrófaturizmus a leégett szombathelyi kaszinónál
A hajdani Brenner-villa mindig szimbolikus épület volt. Sajnos most is az.
A hajdani Brenner-villa mindig szimbolikus épület volt. Sajnos most is az.
Mi lenne, ha egyszer próbálnánk egyenesen ülni a lovon, ahelyett hogy egyik vagy másik oldalra zuhanunk?
Már egészen hiányoltam a kormányzati agymosó óriásplakátokat, de most végre megint itt vannak.
Vigyázzatok, mert megint könyvről írok! Jó hír, hogy csak röviden.
A közelmúltban vonattal mentem Budapestre, és a vonat ablakából rácsodálkoztam, hogy tényleg építik az új 86-os utat.
Életem első komolyabb koncertje egy Hobo Blues Band volt. Fogalmam sincs, hogy honnan tudtam, hogy lesz, no meg hogy nekem miért is kellett ott lennem. Mindenesetre nem sokkal múltam 15 éves (1979 végén lehetett), amikor a komlói Május 1. moziban egyszerre csodálkoztam rá egy zenei stílusra, egy életformára és egy […]
Bizonyára bennem van a bibi, de akárhogy váltok, akármibe fogok, a vége mindig az, hogy kevésnek bizonyul a nap röpke 24 órája. Mostanában például a papírdarabkáimon egyre nő azon témák listája, amelyeket meg kellene írnom itt a blogon. Egyszerűen nem fér bele a 24 órámba ennél több blogbejegyzés, így aztán […]
Nehogy lemaradjatok a Facebookra posztolt, magas színvonalú szellemi termékeimről.
Még hajnali kilenc sincs, riadóztatom a családot, vége a henyélésnek, megyünk a vursliba vagy mibe, a fene emlékszik, utoljára Csernobilt ünnepeltük sör-virslivel, asszonypajtás terhes volt az első csemetével, ilyenre emlékszik az ember. Van is némi belső ellenállás, aztán bólintás, annak ellenére, hogy a digit. kamera bemondja az unalmast. Képtelenség.
Hova máshova vinné el az ember a városba látogató ismerőseit.