Megint óriásplakátokkal üzenünk Brüsszelnek


Már egészen hiányoltam a kormányzati agymosó óriásplakátokat, de most végre megint itt vannak.

„Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!” – olvasható többek között Szombathelyen a Thököly utcában, és a kisebb betűkből az is kiderül, hogy a plakát a betelepítés elleni népszavazásra buzdít.

Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék

Nem tudom emlékeztek-e, de Brüsszelnek már üzentünk, ráadásul nagyon hasonlóképpen. Akkor tiszteletet követeltünk a magyaroknak, szintén csinos óriásplakátokon.

Hogy megkaptuk-e akkor, amit akartunk, arról aztán nem szólt a fáma, de gyaníthatóan nem volt maradéktalanul sikeres Brüsszel móresre tanítása, mert most megint üzenhetünk neki.

A beste Brüsszel (plusz London, Párizs, Berlin, Madrid stb.) nyilván roppant képben van magyar ügyekben, nagyjából annyira, mint mi Románia vagy Bulgária terén, retteg, hogy vajon mire szavaznak ezek rebellis kurucok, akikkel nem lehet kukoricázni.

Ezeknek a magyaroknak semmi sem drága, 1300 ember (Szombathelynek a lakossága három-négy évente ennyivel csökken) lehetséges befogadása helyett inkább egy fél évre szóló, ötmilliárdos cirkuszt csinálnak, mert jó megy nekik, a Balaton-parti lángososnál is a migránsos híreket nyomatja majd a közmédia a nyáron a szabadságunk alatt.

De ha csak ebből ért Brüsszel, nincs mit tenni.

Persze még az is lehet, hogy az egész népszavazás, ahogy az összes korábbi, csak pótcselekvés.

Ha erre bukik a nép, hát akkor most ezt a vasat tartsuk a tűzben.

Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék

Üzenet a Thököly utcából. Ha ebből nem ért Brüsszel, akkor semmiből.

Ha pedig kihűlni látszik, majd gyújtunk alá újabb tüzeket, mert szükség van egy kis sikerre, önigazolásra, megerősítésre, ugyanis az utóbbi időben nem megy olyan jól a szekér, és hiába kretén az ellenzék, ha a nép nem kapja meg a gumicsontját, még a végén rákérdez erre meg arra.

Szóval inkább fogjuk meg egymás kezét, ahogy a mienkét a kormány, menjünk az urnákhoz, üzenjünk közösen Brüsszelnek, akitől mellesleg a dugipénzt kapjuk, de ez nem tartozik most ide, lényeg, hogy tiszteljenek már végre minket.

Mert erre van most leginkább szükségünk.

Vagy esetleg arra, hogy először Budapestnek üzenjünk?


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés