Változatlan halálfélelem a Kőszegi utcában
Nem is tudom, meddig volt feltúrva a szombathelyi belváros, az biztos, hogy a Kőszegi utca, a Széchenyi utca és a Berzsenyi tér egy jó darabig ki volt vonva a forgalomról.
Nem is tudom, meddig volt feltúrva a szombathelyi belváros, az biztos, hogy a Kőszegi utca, a Széchenyi utca és a Berzsenyi tér egy jó darabig ki volt vonva a forgalomról.
Mivel eddig csak sajtófotókon láttam a Haladás-stadiont, a napokban átadott Berzsenyi és Szent Márton tereket, tettem egy kört.
Tudom, némileg fura, hogy ilyesmiért aggódom, de várjatok, várjatok, várjatok, mindjárt megmagyarázom.
Izgalmasabbnál is izgalmasabb a kérdés, tegyétek meg a tétjeiteket!
Ha egy mesterséges intelligencia elemezné a blogbejegyzéseimet, könnyen juthatna arra a következtetésre, hogy ezt a fickót a házuk előtti kisfák sorsa aggasztja a leginkább.
Jó hír a Szombathelyre keveredő turistáknak, hogy immár belépőjegy nélkül is rálátásuk lehet az ókori Róma egyik legizgalmasabb magyarországi emlékére. Az itt lakóknak és bejáróknak meg az, hogy nem kell megkerülniük a fél belvárost, ha az Ady tér felé mennek.
Minimum kettő, de inkább három hét óta nem üríti senki a konténert.
Facebook oldalamon néhány órája kottyintottam el, hogy egyik kedvenc helyszínem a Gyöngyös patak partja.
Igen, a Behari-pékségről azt hittem, hogy az a „beleharapni” szó vicces rövidítése. Na és akkor mi van?