Az egyszerre állóvíz és egyszerre mozgalmas nyolcvanas évek közepén többek között postásként is dolgoztam a főiskolás éveim alatt. Szerettem ezt a munkát, talán mert akkoriban egy postás még aktívan részt vett körzete mindennapjaiban. Az én körzetem sokáig a 13-as volt, ami a Fő tér és környékét jelentette. Naponta benéztem például […]
Amikor valaki meghal, általában magunkat gyászoljuk. Azt, amit elvitt belőlünk végérvényesen Odaátra ez a valaki.
Karácsony másnapján tömegek özönlötték el a szombathelyi Csónakázó partját. Benéztünk az új kávézóba is.
Nem először érzem ezt az illatot, ami most az MSZP-t masszívan körülöleli.
Ha elfogadjuk – és mi mást tehetnénk -, hogy városunkban ne keressük Londont, New Yorkot vagy Bécset, akkor be kell látnunk, hogy történnek itt jó dolgok.
Emlékszem, „ klasszikus” újságírói pályafutásom utolsó szakaszában túl sok hivatalos információhoz már nem jutottam hozzá. Az évekkel korábban elkezdődött, hogy a hivatalok, intézmények folyamatosan elzárták az információcsapokat, még megkeresésre is nyögvenyelősen, semmitmondóan válaszoltak, vagy éppen sehogy. (Tisztelet a kevés kivételnek.) Aztán az utolsó választási kampánytól kezdve rendszer lett, hogy a […]
Hát, barátaim, a helyzet az, hogy eddig nem sikerült olyan helyet találnom, ahol napnyugta után normálisan lehetne futni Szombathelyen. Roppantul örülök , hogy az aranylábú gyerekek bejutottak Európa legjobb kéttucatja közé, annak is, hogy a város nemsokára egy 10 milliárdos stadion büszke tulajdonosa lesz, de én, önző és telhetetlen kispolgár, […]
Minden józan eszű ember tudja, ha a kormány csak egy hangyányit komolyan gondolná az állampolgárok egészségét és a mozgást, akkor nem a tragikomikus stadionprogramba öntené bele a pénzt, hanem a tömegsportba, illetve az infrastruktúrájába. Mondjuk zárható, világítással rendelkező kispályákra, ahol a gyerekek (és felnőttek) rúghatnák kedvükre a bőrt, dobhatnák a […]
„Van olyan utca a városban, ahol még nem volt munkahelyed?” – kérdezte pár évvel ezelőtt csipkelődve apu, amikor sétálgattunk vele Szombathelyen, talán utoljára úgy igazán együtt mint apa és fia, és miután tényleg elég sok épületre mutattam rá, hogy „nézd, ide is jártam dolgozni”. Valójában nem vagyok született munkahelyi vándormadár, […]
