Decemberi tavasz a vízparton
Karácsony másnapján tömegek özönlötték el a szombathelyi Csónakázó partját. Benéztünk az új kávézóba is.
Karácsony másnapján tömegek özönlötték el a szombathelyi Csónakázó partját. Benéztünk az új kávézóba is.
Akárhonnan nézem, ereimben komoly részegségnyi német vér is kering. Apai ágon nagymamán ugyanis tisztességes sváb asszony volt, olyan, aki „sch”-val írta rövidke lánykori nevét, és aki a magyarnál sokkal jobban beszélte annak a távoli országnak a nyelvét, ahol ő maga ugyan soha nem járt, és láthatóan nem is nagyon izgatta […]
Ha kutattok az emlékeitekben, talán ti is felleltek közöttük olyan „művészeti találkozásokat”, melyek ezért vagy azért meghatározó szerepet játszottak az életetekben. Nekem ilyen például az a pillanat, amikor a vaskúti szüreti táborban 14,5 évesen az emeletes ágyon ülve a meghallottam a Kraftwerk „The Robots” című dalát. A hálószobának nevezett meszelt […]
A banán és a jó biciklik mellett újabb elemmel bővült a lista, amely a rendszerváltás személyes hozadékait van hivatva számba venni.
Ne adjátok tovább, de enyhén bepárásodott a szemem, amikor az angol főváros Tate Modern galériájában beléptem Joseph Beuys szobájába.
A német képzőművészt kollektíve fedeztük fel valamikor a 80-as évek második felében, és bár a fekete-fehér fotókon kívül semmilyen lehetőségünk nem volt arra, hogy a műveket „élőben” is megnézzük, ha meg kell neveznem egy modern képzőművészt (vagy effélét), aki a legnagyobb hatással volt rám, azt hiszem, ez a német fickó lenne.
És sosem hittem volna, hogy majd egyszer tényleg ott állhatok a művek között. Igaz, magára az alkotóra sem gondoltam sokat, alaposan eltakarták élet későbbi dombjai, hegyei, ködjei és délibábjai.
Szóval egyszer csak ott álltam a Tate termében,meghatódottan és kissé libabőrösen. Nem is annyira a művek hatása volt ez, mert a műélvezetet szinte zéróra redukálja annak tömeges mivolta, hanem csak magának találkozásnak az eljövetele.
Nem jellemző, hogy fotókat készíttetek magamról, de akkor és ott hirtelen nem jutott eszembe más, mint a pillanat megállításának ez a konvencionális, giccsbe hajló módja.
És bár a lelkesedésemmel meglehetősen magamra maradtam a helyszínen, a Beuys-szobrokkal (vagy mik is ezek?) való találkozás azt sugallja, a jövő akár még tartogathat egyéb hasonlóan kellemes fordulatokat is.
Beuys magyarul