Leonard Cohen az a típus, akit viszonylag kevesen ismernek, akik viszont igen, azok számára félisten. Így aztán a hétfő esti budapesti félistentiszteleten meg is jelent annyi ember, hogy lazán megtöltötték a Papp László Arénát. A 74 éves kultikus énekes most először járt Magyarországon. És letette, jaj, de nagyon letette.
Napokban fejeztem be A magyarock története című könyvet. Sebők András és Jávorszky Béla Szilárd kétkötetes, összesen mintegy 1100 oldalas munkája nem annyira a reveláció erejével fogott meg, hanem azzal a hangyaszorgalmú gyűjtő- és rendszerező munkával, amely előtt mindig megemelem a kalapom. De a lexikai finomhangolások mellett igencsak figyelemre méltónak találtam […]
Már régen elkészült, csak eddig mindig akadt valami, amiről fontosabbnak tűnt posztolni. Nem az első tévedésem az életben.
Hazafelé vezettem, amikor a rádió bemondta, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan kapta. Először, ahogy ti is, kissé meghökkentem, de aztán elég hamar beláttam, hogy miért ne? Meg tudnék nevezni nála vitatottabb díjazottakat is.
Október 2. fontos dátum. 65 évvel ezelőtt ezen a napon született Sting (eredeti nevén Gordon Matthew Thomas Sumner), aki jó annak idején nagy gellert adott a zenei ízlésemnek, és mellékesen még a Police együttes frontembere is volt.
Nem látszik rajta, de annak idején sokat kínlódtak rajta a zenészek. Végül csak összejött.
A dalt valamikor télen az autóban hallottam a rádión, hogy egyből a fülembe másszon, és onnan ki se jöjjön a mai napig.
Soha senki nem tudta ilyen dühösen és szemrehányóan zombinak nevezni a megvezetett, erőszakra áhítózó tömegeket.
Mostanában nem könnyű belőlem előcsalogatni azt a bizonyos borzongást, de ezeknek a londoni lányoknak sikerült.
Életem első komolyabb koncertje egy Hobo Blues Band volt. Fogalmam sincs, hogy honnan tudtam, hogy lesz, no meg hogy nekem miért is kellett ott lennem. Mindenesetre nem sokkal múltam 15 éves (1979 végén lehetett), amikor a komlói Május 1. moziban egyszerre csodálkoztam rá egy zenei stílusra, egy életformára és egy […]
