Esti zenehallgatás: Bob Dylan: Blowing In The Wind



Hazafelé vezettem, amikor a rádió bemondta, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan kapta. Először, ahogy ti is, kissé meghökkentem, de aztán elég hamar beláttam, hogy miért ne? Meg tudnék nevezni nála vitatottabb díjazottakat is.

Igaz, a bizottság javára mondható, egy bizonyos szint alá soha nem mentek.

A Nobel-díj előjele volt, hogy néhány nappal ezelőtt a YouTube-on belefutottam a Blowing In The Wind-be, és arra gondoltam, hogy „hú, ez mekkora”, és hogy „ebben tényleg benne van minden”.

Igaz, Nobel-díjra akkor még nem gondoltam, de arra igen, hogy ki kellene tennem az Esti zenehallgatás sorozatba.

A mai bejelentés felgyorsította ezt a folyamatot, és az elhatározást tett követte.

Nem voltam soha Bob Dylan nagy rajongója, egyetlen lemezem sincs tőle, de nem sokkal a Police után felfedeztem őt is, köszönhetően az újvidéki rádiónak.

A jugók éjjel a “Novi Sad”-on szép sorban leadták az összes lemezét, én meg az ágyból, a csendes sötétben hallgattam a különös költészetet. (Akkor már nem a Sokolom volt, hanem egy japán szuper rádiós magnóm.)

Nem csapott úgy tarkón, mint Walking on the Moon, de a dalok megnyugtatóan és bölcsen szóltak, pedig akkor még csak szófoszlányokat értettem belőlük.

A Blowing In The Wind – ami már önmaga megérdemelne egy Nobel-díjat – valójában  klasszikus vers, méghozzá a legjobb fajtából.

Tudjátok, amikor minden sor közérthető és egyértelmű, de összekapaszkodva felérnek az égig. Nem is kell különösen elemezgetni rajta semmit. (Sajnos igazán jó magyar fordítást nem találtam, igaz, nem is kerestem sokat, így az angolt teszem ide. )

Blowin’ In The Wind

How many roads must a man walk down
Before you call him a man?
Yes, ’n’ how many seas must a white dove sail
Before she sleeps in the sand?
Yes, ’n’ how many times must the cannon balls fly
Before they’re forever banned?
The answer my friend is blowin’ in the wind
The answer is blowin’ in the wind.

 

Yes, how many years can a mountain exist
Before it’s washed to the sea?
Yes, ’n’ how many years can some people exist
Before they’re allowed to be free?
Yes, ’n’ how many times can a man turn his head
Pretending he just doesn’t see?
The answer my friend is blowin’ in the wind
The answer is blowin’ in the wind.

 

Yes, how many times must a man look up
Before he can really see the sky?
Yes, ’n’ how many ears must one man have
Before he can hear people cry?
Yes, ’n’ how many deaths will it take till he knows
That too many people have died?
The answer my friend is blowin’ in the wind
The answer is blowin’ in the wind.

Ma este már láttam a fanyalgó kritikákat is, olyanoktól, akik, ahogy az már lenni szokott, nem ismerik a fanyalgásuk tárgyát.

Meg különben is, akkor aztán mi van. Semmi.

A Dylan-féle díjnak mellesleg nagy előnye, hogy nem kell beszereznem a könyvét, mint ahogy azt szoktam tenni – vagy inkább kellene tennem – a Nobel-díjasok esetén.

És akkor most lehet találgatni a jövő évit. Izgalmasan kitágultak a keretek.



mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés