Talán ez segít nektek is, ha gyakran kiég az autótok tompított izzója
Nem akarom elkiabálni, de talán megoldottam.
Nem akarom elkiabálni, de talán megoldottam.
Mikor a generációm tagjai azzal jönnek, hogy hol vannak már olyan zenekarok, mint voltak egykoron a hetvenes, nyolcvanas stb. években, akkor mindig azt mormogom, hogyha valami nincs szem előtt, az még nem jelenti azt, hogy nem létezik.
Igen, jól gondoljátok: megint elvesztettem és megint meglett. Ha más mesélné, nem hinném el.
Mivel eddig csak sajtófotókon láttam a Haladás-stadiont, a napokban átadott Berzsenyi és Szent Márton tereket, tettem egy kört.
Izgalmasabbnál is izgalmasabb a kérdés, tegyétek meg a tétjeiteket!
Ha egy mesterséges intelligencia elemezné a blogbejegyzéseimet, könnyen juthatna arra a következtetésre, hogy ezt a fickót a házuk előtti kisfák sorsa aggasztja a leginkább.
Itt a blogon már többször írtam, hogy mostanában hiányzik az erdő. Ha olykor lehetőségem van, akkor lelkesen bevetem magam a fák közé.
Jó hír a Szombathelyre keveredő turistáknak, hogy immár belépőjegy nélkül is rálátásuk lehet az ókori Róma egyik legizgalmasabb magyarországi emlékére. Az itt lakóknak és bejáróknak meg az, hogy nem kell megkerülniük a fél belvárost, ha az Ady tér felé mennek.
Minimum kettő, de inkább három hét óta nem üríti senki a konténert.
„Az kizárt dolog, hogy idekanyarodjon egy busz három perc múlva” – mondom a bécsi külváros egyik félreeső domboldali mellékutcájában, miután az esti sötétben áttanulmányozom a menetrendet, és egy teremtett lélek nincs az utcákon. A busz persze másodpercre pontosan odakanyarodik valahonnan, merthogy Bécs továbbra is úgy működik, ahogy az ember elvárja […]