Nagyon sok gyerekkönyvem volt, többek között egy cseh népmesegyűjtemény. Arról volt ismert, hogy majdnem minden történetbe horror-elemek vegyültek. Nem olyan lájtosan, mint a magyarokban szokásos, hanem meglehetősen explicit módon. Anyu is félt tőlük, meg én is. Így aztán ebben a könyvben üdítően hatott a sok szörnyűség között az a mese, […]
Mivel lusta vagyok (lásd: garázsajtó, kertkapu, kicsuk, becsuk stb.) és szeretek sietni (lásd: egyirányú utca, piros lámpa, parkolókeresés stb.) a városban is biciklizem, de a kétkerekű műfaj igazi hozadéka a városon kívül bontakozik ki. Ha autóval megyek, a bokrok, a mezei virágok, a buszmegállók, az út szélen parkoló piros Ford […]
Mivel egyre nagyobb távolságot érzek az elektronikus kütyük és közöttem, ahol lehet, igyekszem elektronikamenetes megoldásokat alkalmazni. Ilyenek például az órák, melyek mechanikus verzióiból az utóbbi időben néhány a háztartásba került, illetve van olyan régi szerkezet is, melyet rendbetett az órás. Kettő közülük most ismét javítás alatt van. A harmincéves Longines-nak […]
Nem hiszem, hogy nekem sokat kellene beszélnem a karácsonyról, megbízhatóan inflálódik az az én hozzájárulásom nélkül is. Legyen elég néhány szó a nyelv alatti olvadó édes zselés szaloncukorról, az új könyvek illatáról, az ajándéksál puha tapintásáról (jaj, csak el ne veszítsem!), az apró gyertyafényről, a nagy fenyőzöld foltról a nappaliban, […]
Ahogy minden évben, úgy az idén is megérkezett anyu karácsonyi csomagja. Narancs, datolya, szaloncukor, csokoládé, szépségápolási termékek és egy hosszabb kézzel írott levél lappangott benne. Téved, aki azt hiszi, anyu nem érti az idők szavát.
Egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy nem kellene-e beszereznem vízipálmát. Gyermekkoromban volt egy a szekrény tetején, nem volt egy sikersztori a története, pedig nem is én gondoztam, hanem anyu. Igaz, voltak jó periódusai is, ahogy mindegyikünknek. Évek óta érik bennem a terv, hogy bele kellene vágnom egybe megint, immár érett […]
Ezennel tudatom veled, kedves olvasóm, hogy lassú, de kiegyensúlyozott ütemben zajlik a tollkészletem megújítása. A régi és megbízhatatlan reklámtollakat folyamatosan cserélem esztétikusabb, megbízhatóbb és hangulatosabb íróeszközökre. A múlt évben egy bécsi Libro áruházban beszerzésre került (sic!) egy alacsonyabb árfekvésű, de a mindennapos használatra tökéletesen alkalmas töltőtoll, és az utóbbi időben […]
Távol tartom magam a televíziós valóságshow-któl és a zenei műtehetségkutatóktól, nem vitatkozom a parlamentben (rosszul szabott öltönyben) a közoktatás helyteréről vagy az előzetes regisztrációról, nem csinálok fülkeforradalmat, nem vagyok a demokráciáért reszkető milliárdos, nem kaptam ajánlatot a Bayer München csapatától, ahogy állami kitüntetéseket sem elvbarátaimtól. Szóval sajtó- és egyéb mércékkel […]
Ezt a fotót közel két évvel ezelőtt készítettem arról a szerencsétlen növénykéről, amelyet rossz sorsa az irodámba hozta. Már majdnem meghalt, amikor feléledt bennem a lelkiisemeret-furdalás. Lefotóztam, mert elhatároztam, hogy talpra állítom, és majd esetleg milyen jó lesz összevetni ezt az állapotot a későbbivel, ha tényleg sikerül. Lefutottam az utcára, […]
Egy sötétbe nyúló, nagyszabású vasárnapi családi ebéd nemcsak arra jó, hogy sűrű leveseket, omlós hústekercseket, a mediterrán identitást erősítő sült zöldségeket és hasonlókat vegyünk magunkhoz, ahol minden fogást és minden pohár vörösbort könnyfakasztóan vicces családi történetekkel kísérünk el. Ugyanis mindezeken felül, mondhatni desszertként, már-már kiderült, hogy Márai Sándor is akár […]