Még ne kapcsold le a lámpát!

A világvége késleltetése.


Esti zenehallgatás – Deák Bill Gyula: Kéne egy üveg bor

Életem első komolyabb koncertje egy Hobo Blues Band volt. Fogalmam sincs, hogy honnan tudtam, hogy lesz, no meg hogy nekem miért is kellett ott lennem. Mindenesetre nem sokkal múltam 15 éves (1979 végén lehetett), amikor a komlói Május 1. moziban egyszerre csodálkoztam rá egy zenei stílusra, egy életformára és egy […]


A varjú okosabb állat, mint egy átlag szavazópolgár

Bizonyára bennem van a bibi, de akárhogy váltok, akármibe fogok, a vége mindig az, hogy kevésnek bizonyul a nap röpke 24 órája. Mostanában például a papírdarabkáimon egyre nő azon témák listája, amelyeket meg kellene írnom itt a blogon. Egyszerűen nem fér bele a 24 órámba ennél több blogbejegyzés, így aztán […]


A zsidó vérvád meséje – Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter

Ha rajtam múlna, a kötelező olvasmányokat azonnal eltörölném, de középiskolások számára felvenném az ajánlott könyvek közé például ezt a különleges dokumentumregényt, amely irodalmi eszközökkel dolgozza fel a történelmünk egyik kellemetlen foltját, a begőzölt és a józan Magyarország örök ütközetét. Talán kölcsönadtam, talán az irodai hurcolkodás során hagytam el, mindenesetre nem […]


A szombathelyi rézműkincs-tolvajok átvágják a csomót

„Ilyen réz összevisszaság” – mondja a rendőr a telefonba pénteken dél körül a Bejczy utcai kormányhivatal (lánykori nevén okmányiroda, született OTP) előtt. Közben kollégájával – és néhány arra járó szemlélődővel – nézi a bejárat melletti falat. Én éppen futok az egyetem D-épületébe az idegen nyelvi könyvtárba, hogy megússzam a büntetést, […]