A kisfák megint kiszáradtak, de már csak magamat okolom
Emlékeztek még a házunk előtti kisfákra? A végtelennek tűnő történet utolsó epizódját tavaly decemberben osztottam meg veletek.
Emlékeztek még a házunk előtti kisfákra? A végtelennek tűnő történet utolsó epizódját tavaly decemberben osztottam meg veletek.
Az Economist grafikája szerint az oroszok a korrupció, a kínaiak az erkölcsi hanyatlás, az angolok a bevándorlás miatt aggódnak a legjobban. És vajon mi van a magyarokkal? Bizony, ahhoz kattintonotok kell.
Azt hiszem, ezzel a dallal megint magamra maradok, de ez inkább lelkesít, mintsem lehangol.
Ha Szombathely véletlenül megkapja a címet, azonnal fel kell venni a kapcsolatot a pécsiekkel, hogy első kézből tudjuk meg, hogyan nem szabad ezt csinálni.
Mi az oka, hogy magánbeszélgetésekben még a kormányhívők is szapulják, de a közbeszédben az ellenzék is csak óvatosan kritizálja? Kétségkívül nem könnyű szétszálazni a történetet, de eljött az ideje, hogy megpróbáljam.
Ezeket a mémeket tettem fel a Facebookra augusztusban. Nehogy lemaradjatok valamiről.
A Kozel mellett a legtöbb magyar szupermarketben ezt a két cseh sört árulják. Összeereszettük őket, hogy megtudjuk, melyikkel csinálunk jobb vásárt.
„Vagy tíz éve készültem ide” – magyarázom mindenkinek, mire mindenki azt kérdezi, hogy „hozta-e a várakozásokat?”. Erre rendszerint azt válaszolom, hogy „nagyon is”. De nem egyszerű összefoglalni, mi ez az egész, szerencsére a fotók segítenek.
Csuklósbusszal érkezni Velencébe önmagában élmény. Na és az sem hátrány, ha félpénzből találunk szállást a szomszédban. Kérdés, hogy ezért milyen kompromisszumokat kell kötnünk.
Mikor Velencébe készültünk, ez a szálloda eredetileg a tartaléklistánkon volt, aztán hirtelen első választássá lépett elő. Nem bántuk meg, összességében egy decens, korrekt kis hely.