Közgyűlési hangulat
Belenéztem a szombathelyi közgyűlésbe, és kicsit olyan hangulatom lett, mint amikor annak idején valamikor május végén az általános iskola legrosszabb osztályában kellett a hetedik órában Tóth Árpád-verset tanítanom.
Belenéztem a szombathelyi közgyűlésbe, és kicsit olyan hangulatom lett, mint amikor annak idején valamikor május végén az általános iskola legrosszabb osztályában kellett a hetedik órában Tóth Árpád-verset tanítanom.
A hétvégén megnéztem az új Tarantino-filmet. A Django elszabadullal az a baj, hogy az ember egyre nagyobb várakozásokkal ül be egy Tarantino-filmre, és ha nem kap valami lórugásnyi zsenialitást, akkor úgy érzi csalódott. Márpedig a Django egyszerűen „csak” egy jó film. Mindjárt az első perctől magába szippant, mint egy nagyteljesítményű […]
Nem is dicsekedtem még vele: elkezdtem úszni. Talán a rendszeres jelző sem teljesen félrevezető, hiszen a hetente egy alkalom már szinte annak számít. A víz önmagában mindig is a terepem volt, de az úszást szervezett körülmények között (értsd: uszoda) évek óta mellőztem. Mert macera és mert unalmas. Most viszont rákaptam […]
Sajnos nem tudom elfelejteni. Nem tudom elfelejteni és megbocsátani, hogy elcseszték ifjúságom egy szeletét, hogy indulókra kellett masíroznom, hogy gyerekként hatalmi manipulációk része voltam, hogy agymosott zombinak néztek, hogy nem beszélhettünk szabadon, hogy fallal elzárták előlem a világot, hogy szabadidőmet társadalmi munkával próbálták elrabolni, hogy középiskolában politikailag megfenyegettek, hogy az […]
Koradélután, otthon. Csörög a telefon. Kellemes női hang: – X. Y. vagyok a budapesti akármilyen Kft-től. Józing Antalt keresem. – Tessék parancsolni. – Örömmel tudatom, hogy nyert egy 30 ezer forintos értékű csomagot, mert válaszolt egy egészségügyi felmérés kérdéseire. A csomagot holnap (?) tudja átvenni a szombathelyi Claudius Hotelben. – […]
Angoltanárként lehetnék akár anglomán, de nem vagyok. Viszont az átlagnál talán nagyobb rálátásom van az angolok ügyeire. És már jó ideje úgy vélem, hogy sikerük egyik titka, hogy ragaszkodnak a hülyeségeikhez. Nálunk mindig és minden átmeneti, az Alkotmánytól kezdve az aktuálisan követhetetlen felsőoktatási pontrendszerig. Menetrendszerűen átgázol rajtunk a történelem valami […]
Lassan három évtizede írok a nagyközönségnek, de egyelőre arra még nem jöttem rá, hogy naivitásom vagy lelkesedésem visz tovább akkor, amikor olyan dolgokkal traktálom az olvasót, amikről az eszem nagyon jól tudja, hogy majdnem teljesen feleslegesek. Ebbe a kategóriába tartozik irodalmi és zenei blogbejegyzéseim zöme, így ezek közé tartozik ez […]
A januári szokásos kötelezettségek közé tartozik, hogy visszanézem az elmúlt év digitális termését, igyekszem rendet vágni benne, ami még később használható lehet, azt lezsírozom, beteszem a raktárba, ami limlom, azt letörlöm. Ilyen digitális limlom ez a videó is, melyet a tavalyi szombathelyi Omega-koncerten készítettem a fényképezőgépemmel, és amit aztán nem […]
Jelentem, most éppen ezt a dalt hallgatom a Radoiparadise.com – on. Évek óta úgy gondolom, hogy az Oi Va Voi Refugee-ja bent a személyes Top100-ban. Még az sem tudja a kedvemet lohasztani, hogy pár évvel ezelőtt láttam őket a Szigeten, és ha csak negyedannyira adnak jó koncertet, amennyire jó nők […]
A legelső Alon.hu olvasók talán emlékeznek arra, hogy annak idején voltak írások, melyeknek szerzője egy bizonyos Dr. Zengő volt. Dr. Zengő főként intim témakörben publikált írásokat. Néhányan, valószínűleg közületek is, persze már a kezdetektől fogva tudták, hogy a név engem takar. Mentségemre legyen mondva, hogy nem én ötlöttem ki a […]