Angoltanárként lehetnék akár anglomán, de nem vagyok. Viszont az átlagnál talán nagyobb rálátásom van az angolok ügyeire.

És már jó ideje úgy vélem, hogy sikerük egyik titka, hogy ragaszkodnak a hülyeségeikhez.

Nálunk mindig és minden átmeneti, az Alkotmánytól kezdve az aktuálisan követhetetlen felsőoktatási pontrendszerig. Menetrendszerűen átgázol rajtunk a történelem valami idegen hatalom képében, ha éppen nem, akkor az ország egyik fele gázol át a másikon.

Az angol hülyeségek zöme ellenben masszív, belső képződmény, olyan dolgok, melyek a stabilitás érzetét adják, ezért a hozzájuk való igazodás egyféle tartást, biztonságot ad.

És itt most nagyon sokáig lehetne sorolni a látszólag értelmetlen, olykor a humor, máskor a szürrealitás kategóriába eső dolgokat, melyeket ők tradíciónak neveznek.

Egyik kedvenceim a csapok.

Na erről beszélek. A fotót tavaly nyáron készítettem a Science Museumban.

Mikor először keltem át a csatornán több mint 20 évvel ezelőtt, még azt hittem, bizonyára a kompnak a gépészeti kötöttsége az oka, hogy a mosdónál külön csapból folyik a hideg és a meleg víz. Vagy leforrázzuk a kezünket, vagy nem oldja a hideg víz a szappant. Teljes nonszensz, merthogy a két vezetéket a csapig mindenképpen el kell vinni, két csap pedig drágább, nagyobb a meghibásodás lehetősége stb.

Értetlenségem akkor emelkedett a magasba, amikor Londonban azt konstatáltam, hogy a csapok ilyenén való használata nem kompos különlegesség, hanem maga a rendszer.

Nem hittük el, de gyakorlatilag mindenhol ilyen csapok voltak.

Azóta lefolyt már pár liter koszos víz a Temzén, de az angolok rendületlenül kitartanak eme teljesen használhatatlan hideg-meleg vizes megoldás mellett.

Tanulság: a stabil dolgok valószínűleg hosszú távon akkor is használhatóbbak, ha hülyeségek. Arról a helyzetről nem is beszélve, amikor az instabil dolgok a hülyeségek.