Esti zenehallgatás – Erica Russo: Dreams
Azt hiszem, ezzel a dallal megint magamra maradok, de ez inkább lelkesít, mintsem lehangol.
Azt hiszem, ezzel a dallal megint magamra maradok, de ez inkább lelkesít, mintsem lehangol.
Nem egy embert igyekeztem már meggyőzni Ian Brown nagyszerűségéről, de nagy sikerekről nem tudok beszámolni.
Mikor először hallottam az FM4-en, felkaptam a fejem, mikor másodszor, megörültem neki, mikor harmadszor, elmentettem a fejembe egy sort („it’s so dangerous to wake a deep sleeper”), és este hazaérve rákerestem a Google-n.
Már régen elkészült, csak eddig mindig akadt valami, amiről fontosabbnak tűnt posztolni. Nem az első tévedésem az életben.
Hazafelé vezettem, amikor a rádió bemondta, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan kapta. Először, ahogy ti is, kissé meghökkentem, de aztán elég hamar beláttam, hogy miért ne? Meg tudnék nevezni nála vitatottabb díjazottakat is.
Október 2. fontos dátum. 65 évvel ezelőtt ezen a napon született Sting (eredeti nevén Gordon Matthew Thomas Sumner), aki jó annak idején nagy gellert adott a zenei ízlésemnek, és mellékesen még a Police együttes frontembere is volt.
Olvasom a Napi.hu-n, hogy a kormány váratlanul visszavont néhány útfejlesztési tervet, többek között olyanokat is, amelyeket a városokkal kötött megállapodásokban szerepelnek.
Nem látszik rajta, de annak idején sokat kínlódtak rajta a zenészek. Végül csak összejött.
A dalt valamikor télen az autóban hallottam a rádión, hogy egyből a fülembe másszon, és onnan ki se jöjjön a mai napig.
Soha senki nem tudta ilyen dühösen és szemrehányóan zombinak nevezni a megvezetett, erőszakra áhítózó tömegeket.