Hogy mennyire köszönhető a filmet egekbe emelő kritikáknak, mennyire a rendező személyének (Christopher Nolan), mindenesetre szerda este 8-kor, a rettentő hőségellenére is vagy két tucatnyian ülünk a Savaria Mozi nagytermében.
Néhány hónappal azelőtt jártam erre, akkor szerintem még nem volt dobra verve, de lehet, már régóta hirdetik, csak én nem tudtam róla, mert ki figyel oda minden apróságra.
„Áh, szóval ilyen lenne az ország, ha nem jött volna a török és a tatár, ha a földesurak nem egymással háborúznak, ha a Habsburgok nem szipolyoznak ki, ha Kossuthéknak nagyobb érzékük van a diplomáciához, ha nincs Haynau és rémuralma, ha nem hagyjuk belerángatni magunkat az első világháborúba, ha nincs Tanácsköztársaság […]
Ha már láttatok belőle egy tucatot vagy egy vállvonással elintézitek a hírt, akkor ez a poszt tárgytalan. Én ahhoz a generációhoz tartozom, aki megáll és előveszi a mobilját, amikor meglátja az új, hárommilliós Ladát a Borostyánkő előtt.
Jaj, dehogy, csak egy újabb szombathelyi köztér ráncfelvarrása kezdődött. Amíg nem jönnek meg a térkövek, reménykedhetünk.
Tavaly ősszel már elmeséltem nektek Ady Endre publicisztikai kötetének történetét, hogy milyen ügyesen szereztem be, és hogy miféle láthatatlan légióba futottam bele.
Nem vagyok egy nosztalgiázó típus, de a Várkert Bazárt meg akartam nézni. No nem a monarchia iránti vágyakozás, hanem az egykori Ifjúsági Park miatt.
Vegyél hozzá akció- és tinifilm elemeket, vígjátékreszeléket, autókat, zenét és egy kis romantikát. Keverd össze az alkotóelemeket, majd bizakodj, hogy megkel a tészta. Ha nem, add el keletlenül, talán nem veszik észre.
Ti bizonyára tudtátok, hogy a Práter utcában szobrot kaptak a Pál utcai fiúk. Én meg nem. De tetszik, tényleg.
Az utóbbi években sikerült hiszterizálni a közvéleményt, így ma már alig érdekelnek valakit a számok. Azért ideteszem őket, hátha tudtok, pro vagy kontra, valódi érveket kicsipegetni belőlük. Hálátlan feladat, tudom.
